Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VII. AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

ségekkel. Népgyűléseket különösen a proletárdiktatúra első időszakában rendeztek nagy gyakorisággal. A sajtó a proletárdiktatúra szolgálatába állt. A városban megjelenő újságok a megváltozott viszonyoknak megfelelően módosították politikai arculatukat és elnevezésüket. Az elég köpönyegforgató Nógrádi Hírlap a március 21-i forradalmi változás idején a szociáldemokrata pártszervezetek „hivatalos közlönyeként" politikai, társadalmi és közgazdasági hetilapként jelent meg. Április közepétől Nógrádi Népszava néven látott napvilágot a szocialista párt vasárnap megjelenő hivatalos lapjaként. A Nógrádi Hírlapnál korábban érezhetően radikálisabb, de mindössze második évfolyamát élő Nógrádvármegye a Nógrádi Vörös Üjság címet vette fel április közepén, s az egyesült párt szerdán megjelenő hivatalos lapja volt. A Nógrádvármegye Hivatalos Lapja jellegének megfelelően csak a közigazgatási szervek rendeleteit közölte. A politikai élet változásaira 2-3 hetes késéssel reagált.

173 A vallás ügye már a proletárdiktatúra kezdetén az érdeklődés homlokterébe került azáltal, hogy az egyházat elválasztották az államtól. A probléma az egész társadalom szintjén jelentkezett, hiszen nem csak az állam, hanem a kommunisták és a szociáldemokraták is az ateista világnézet alapján álltak, a társadalom zöme azonban vallásos volt. A régi és az új rendszer ideológiai harcának a vallás egy fontos külön szférája volt. A harc a proletárdiktatúra minden idevonatkozó intézkedésénél új erőre kapott — a hitoktatás fakultatívvá tételénél, az egyházak vagyonának szocializálásánál stb. —, persze a felszín alatt. A direktórium visszautasította a rágalmakat és kijelentette, hogy vallási meggyőződését mindenkinek tiszteletben tartja. Elítél mindén olyan kísérletet, és minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik azt megakadályozni, amely bárkit gátol vallásának szabad gyakorlásában. A szocialista párt lapja a húsvét előtti nagyhét és az ünnepek egyházi programját nagy terjedelemben, teljes részletességgel ismertette. Terjedelmes nekrológot közölt Baltik Frigyes evangélikus püspök május 25-én bekövetkezett halála alkalmaiból, és részletesen leírta Kardos Gyula magyar és szlovák nyelvű lelkészi beiktatásának programját. A megyei direktórium tájékoztatta a közönséget, hogy az összes hitfelekezet autonóm hitközösséget alakíthat.

174 Ügy látszik azonban, hogy minden erőfeszítés ellenére sem sikerült vallásbékét teremteni, mért április végén így fakadt ki a Nógrádi Népszava: „árulók járnak közöttünk, . . . grófok, bárók, pesti milliomosok és bankárok költségén járják a vidéket és a falu hívő népét azzal a buta hazugsággal vezetik félre, hogy az új rend . .. eltörli a vallást, lerombolja és meggyalázza a templomokat... Higyjen és imádkozzék mindenki esze, vagy szíve szerint. De . . . senki ne kovácsolhasson a vallásból fegyvert, hogy a szegényeket és a gyengéket elnyomja!"

175 A proletárdiktatúra teljes önrendelkezési jogot biztosított Magyarország nemzetiségei számára, a nemzetiségek nyelveit is egyenrangúvá tette a magyar nyelvvel. Tormay Cecil így kesergett a szerinte igazságtalan kormányrendelet felett: „A Forradalmi Kormányzótanács megfosztotta a magyar nyelvet attól az ezeréves jogától, hogy vezérlő államnyelv legyen. Lefokozta napkeleti zengő hangszerünket, melyen világosság lett a magyar gondolatból, melyen a magyar nép ősidőktől fogva imádkozott, vallott és énekelt. Egyenrangúsította vele minden más nyelvet, melyet a csonka országban beszélnek."

176 Arról persze megfeledkezett, hogy az ún. csonka országot ők juttatták kataszt-