Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VII. AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

marok szemmel láthatóan az intervenciósok győzelmére spekuláltak. A forradalom eseményei Balassagyarmaton május első napjaiban voltak a legdrámaibbak. Május elseje még a derűt, a bizakodásteli hangulatot, a proletariátus hatalmának szilárdságát árasztotta, de a következő napokban már a tisztek ellenforradalmi puccskísérlete és zendülése veszélyeztette itt a proletárhatalmat, majd azzal összefüggésben a csehszlovákok egyik legnagyobb erejű — de hősiesen visszavert — támadását kellett a városnak átvészelnie. A Nógrádi Vörös Újság május 1-i vezércikkében köszöntötte — először szabadon! — a proletariátus nemzetközi nagy ünnepét. A nap programja felvonulással kezdődött. Balassagyarmat politikai életében — főleg a város január 29-i felszabadításától — élvonalba került vasutasok indították a menetet. Az állomásról a Szügyi úton vonultak a Patvarci útig, ahol csatlakozott hozzájuk a pedagógusok ós a tanuló ifjúság csoportja. Innen a Patvarci út—Kistábor utca—Rákóczi fejedelem út volt az útirány. Itt csatlakozott hozzájuk a többi szakcsoport.

124 A város lakossága a városháza előtt gyülekezett, ahol 9 órakor megkezdődött a népgyűlés, amelyen közel ötezren vettek részt, tehát a város összlakosságának csaknem a fele. Az ünnepély a Marseillaise-szel kezdődött, amelyet a munkásdalárda adott elő zenekísérettel. Ezután MoUináry Gizella szavalta el Hogy hívják őket? című saját szerzeményű költeményét. Amikor Somló József lépett az emelvényre a felhangzó lelkes taps és éljenzés miatt hosszú ideig nem jutott szóhoz. Erről az első, szabad május elsejéről mondotta: „Ez a nap a győzelem érzetét váltja ki belőlünk. Erről a napról álmodoztak a szocializmus prófétái, mert ezen a napon szabadon kiálthatja mindenki, hogy elérkezett az emberiség újabb megváltása." Majd a tanácshatalom nehézségeire tért ki: „ ... tudjuk, hogy a proletárdiktatúra nem hozott meg mindent úgy, ahogy várható volt tőle, mert összefogtak ellene a népek ellenségei: a burzsoák és az imperialisták ... Nem tudjuk még milyen szenvedést hoz a jövő, csak azt tudjuk, hogy a proletárság eszméit megfékezni nem lehet... Éljen a forradalmi szocializmus!" Beszéde percekig tartó lelkes ünneplés, éljenzés követte. Paróczay Ferenc Petőfi A nép nevében című költeményét szavalta. Ezután Lami István intézett az ünneplő közönséghez „igen emelkedett hangú, magas szárnyalású" beszédet. Ezt követően a tömeg az Erzsébetligetbe, a múzeum elé vonult, áthaladva a megyeháza előtt és a Scitovszky utca sarkán felállított „művészi kiállítású" diadalkapun. Itt a munkásdalárda újabb énekszáma után Richtmann Gyula hadügyi politikai megbízott tartott „rövid, talpraesett beszédet". Ekkor Kopácsy Lajos Keleti emlék című saját költeményét szavalta el. * Fischer József a váci 1. dandár — amelynek kötelékébe városunk felvidéki (16.) vörösezrede is tartozott — propaganda csoportjának vezetője talán az ünnep legszebb beszédét mondta el. Emelkedett hangon szólt a nők megváltozott helyzetéről és élethivatásáról, majd újabb szavalat és beszéd következett. Délután a megyeházán volt színvonalas ünnepi műsor. A munkásdalárda énekszáma után a teremben — ahol korábban csak a vármegye büszke urainak volt erre lehetősége — a város dolgozó népe táncolhatott este 8 óráig. Ezzel egyidőben a mozi három előadást tartott fél helyárakkal, a „régi vásártéren" pedig a vörösőr század játszott barátságos labdarúgó mérkőzést a balassagyarmati Munkás Testedző Egylettel.

125 Május elsejét követően nehéz napok virradtak Balassagyarmatra. „A Tanácsköztársaság nagy veszélyben volt. Kishitűség, kapitulációs hangulat ütötte fel