Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VII. AZ 1918. ÉVI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

a fejét." Böbm Vilmos hadseregfőparancsnok május 2nán a harcok beszüntetésére vonatkozó parancsot küldött szét az alakulatokhoz. A parancsot rövidesen visszavonták ugyan és harcra mozgósították a magyar munkásosztályt, de addigra a parancs már nagy zavarokat okozott mind a frontokon, mind a hátországban. Az országszerte szervezkedő ellenforradalmárok több helyen kísérleteket tettek hatalmuk visszaszerzésére. A Vörös Hadsereg monarchista ellenforradalmár tisztjei — akik más hadsereg híján kénytelenek voltak a Vörös Hadseregben elhelyezkedni — főszereplői voltak a puccskísérleteknek.

126 Ebben a közhangulatban, ebben a politikai légkörben május 3-án Balassagyarmaton is puccskísérletre és zendülésre került sor. „Balassagyarmaton a tisztek ellenforradalmi mozgalmat szítottak, azok, akiknek a Vörös Hadsereg fegyelmére ügyelni kellett volna, . . . akik hivatva lettek volna a vörös katonákat úgy vezetni, hogy a proletárdiktatúra külső és belső ellenségeire lesújthassanak, szövetkezni akartak a proletárság árulóival" — írja a Nógrádi Vörös Üjság rendkívüli száma.

127 Az ellenforradalom fő szervezője Bajatz Rudolf százados volt, a város január 29-i felszabadításának katonai irányítója, a puccskísérlet idején pedig a városban állomásozó katonaság parancsnoka. A tisztek csatlakóztak hozzá, nevezetesen Róth József balassagyarmati születésű főhadnagy, tüzérségi összekötő, de számíthatott az altisztek, sőt a legénység egy részének támogatására is. A polgárság — és elsősorban a volt vármegyei vezetők — körében is vártak az alkalomra, sőt tevékenykedtek is aktív ellenforradalmárok. Huszár Aladár az akkori város szélén levő házában Tormay Cecilt, a Pestről ide menekült hírhedt ellenforradalmár írónőt rejtegette. Tormay Cecil Bujdosó könyv című, a balassagyarmati eseményekről szóló írásában ezeknek a proletárdiktatúrával együtt a hazát is eláruló — csehszlovák megszállásra spekuláló — uraknak az álláspontját így fogalmazta meg: „Irtózunk a megszállástól és várjuk őket."

128 Huszár Aladár és Pongrácz György egy esetleges túszszedés elől április végén a Börzsönybe menekült. Bajatzék azt tervezték, hogy Balassagyarmaton puccsal átveszik a hatalmat, majd egyesülnek az ezred Pálmay Ernő parancsnoksága alatt Drégelypalánkon állomásozó zászlóaljával, és Budapestre vonulnak az ott is szervezkedő ellenforradalom támogatására. Tervüket a május 2-áról 3-ára virradó éjjel akarták végrehajtani. A tanácshatalom Budapestről küldött helyi vezetőit fegyveres erővel szándékozták letartóztatni, aztán börtönbe zárni őket, majd a hatalmat magukhoz ragadni. Az elfogott kommunista vezetők börtönben való elhelyezését Ébneth Lajos, volt megyei főügyész, akkor a Tanácsköztársaság itteni vádbiztosa vállalta. Két cellát már ki is üríttetett erre a célra. A börtön őrsége Ébnethtől olyan utasítást kapott, hogy amennyiben a letartóztatott vezetők börtönben való elhelyezését a néptömegek megneszelnék, és meg akarnák akadályozni, lőjenek a levegőbe, de ha keli a tömegbe is. Az éjszakai puccskísérlet azonban a gondos előkészítés ellenére is meghiúsult. A terv kitudódott, és két kommunista érzelmű fogházőr titokban értesítette arról a letartóztatásra szánt vezetőket. Így azok éjszakára nem széledtek el lakásaikba, hanem fegyveres őrizet mellett együttmaradtak. Ezek után még kísérlet sem történt elfogatásukra.

129 Bajatz a kudarc után a Tanácsköztársaság elleni nyílt katonai zendülés mellett döntött. Ekkor már elkezdődött a csehszlovák haderők Salgótarján birtokbavételéért folyó támadása. A harcok felújítására az Ipoly vonalán is számítani lehetett, hiszen örhalomnál május 2-án „bőgtek az ágyúk" és a vöröskatonák éjjelre az ellenség támadását várták. Ez lélektanilag a lázadóknak kedvezett. Május 3-án délelőtt az ellenforradalmár tisztek a városháza előtti