Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

Nagyon magas volt a statisztikák „Egyéb és ismeretlen" rovatában nyilvántartott emberek száma is. Ez a rovat nyugdíjasokat, katonákat és a foglalkozás nélküli elemeket foglalta magába, akiknek aránya 1910-ben elérte a lakosság 14%-át. Sokan nagy családokban éltek közülük. A munkanélküliség és egyéb morális okok miatt sok volt a koldus és a csavargó, az utcán lézengő, munkát kereső ember. Időnként kitoloncolásokra is sor került.

219 Az egész korszakon át megoldatlan maradt Balassagyarmaton a lakáskérdés. Az épülő új utcák és telepek mellett is megmaradt a lakáshiány, és érmek következtében igen magasak voltak a lakbérek.

220 Balassagyarmat székhellyel kerületi betegsegélyező pénztár működött. A munkásbiztosító pénztárnak 1907-ben 2230, 1912-ben pedig 3454 tagja volt. Ez a város és félmegyényi kerületéhez viszonyítva elenyésző szám. Létrehozták a Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjegylete helyi szervezetét is, amelynek tagja lehetett minden 14. életévét betöltött, valamilyen foglalkozást űző egyén.

221 1907-ben alakult a Balassagyarmati Ingyen Tej és Kenyér Egyesület (BITKE). A „Balassagyarmati Emberszeretet ingyen szén- és faegylet" a rászorulók tüzelővel való segélyezését tűzte ki célul. Működött Balassagyarmaton egy rimaszombati központhoz tartozó gyermekmenhely is. 1910-ben alakult a városban a Nógrádvármegyei Patronage, amely „az erkölcsi veszedelemben forgó, züllésnek indult és a bűncselekményt elkövető gyermekek és fiatalkorúak megmentését, nevelését tűzte célul". A Nógrád vármegyei Rabsegélyező Egylet 1908-ban alakult jogászok, papok, pedagógusok és városi elöljárósági tagok közreműködésével. A város vagyonos lakói — a szegények és önmaguk becsapására, lelkiismeretük elaltatására, vallási kötelezettségeik teljesítésére, hírnév szerzése céljából és tényleges emberszeretetből — még számtalan jótékony célú és nyomorenyhítő egyletet hoztak létre. Sok látványos akcióra is sor került, amitől persze a nyomor nyomor maradt.

222 A nagyipar és a monopóliumok virágzásának korában, a század elején Balassagyarmat gazdasági élete nagyon ellentmondásos, előnytelen képet mutatott. Nagyipara nem volt. E vonatkozásban nemcsak Salgótarján és Losonc előzte meg, hanem a megye számos helysége. Ugyanakkor kisipara fellendülést mutatott, aminek bázisát a város tágabb környékének fogyasztói alkották. Magas színvonalú kereskedelme és vásáros élete Losoncéval volt azonos színvonalon. A rossz, csak vicinális vonalakra támaszkodó közlekedés nagymértékben hátráltatta a város általános gazdasági fejlődését. A pénzintézeti élet virágzott, Nógrád megyében Balassagyarmaton volt a legtöbb bank. A kisipari tevékenység a századfordulón átfogta az általa elérhető valamennyi területet. A ruhaiparban 307 fő dolgozott (137 szabó, 30 fonó-szövő, 140 kalapos és egyéb), a bőr és bőrfeldolgozás területén pedig 214 fő (2 tímár, 10 bőr- és sörteiparos, 202 csizmadia és cipész) tevékenykedett. Az építő- és építőanyagipar 97 főt fogiakoztatott (11-en a téglagyártás területén dolgoztak, 36 voH--a kőművesek—15 ^^~ácsok és 53 az egyéb építőiparosok száma). Az élelmiszeripar 96 embert foglalkoztatott (5 molnárt, 25 sütőt, 43 hentest és mészárost és 23 egyebet). A vasiparban 90-en dolgoztak (23 kovács, 29 lakatos, 20 egyéb vasiparos és 18 gépgyártó). A faipar 72 iparost foglalkoztatott (64 asztalost és 8 egyéb faiparost). A papír- és nyomdaipar 27 keresőnek adott kenyeret (5 „papíripairosnak", 22 nyomdásznak és sokszorosítónak). Kosárfonássaí, mézeskalácskészítéssel és szövés-fonással — háziipar keretében — 30 férfi és 26 nő foglalkozott. Néhányan vándoripart is űztek. .