Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

fejezi ki. A házicselédek száma szinte egyenes arányban nőit a közalkalmazottak, az értelmiségiek, a kereskedők és a pénzintézetiek számával. A mezőgazdaságból a gépek, a parasztságra nehezedő terhek egyre inkább kiszorították, az ipari munkalehetőségek pedig elcsábították a panasztság egy részét. Így a parasztság száma csökkent. A közölt statisztikai adatok és más hitelt érdemlő források — összeírások, kimutatások, feldolgozásak, sajtó — egybevetése alapján elfogadható valószínűséggel rajzolhatjuk meg Balassagyarmat lakosságának tényleges osztályszerkezetét.

206 A kereső lakosság megoszlása foglalkozási áganként: Foglalkozási ág 1900 1910 1920 Mezőgazdaság és egyéb őstermelők 719 659 572 Ipar 1065 1446 1299 Kereskedelem, hitel 425 512 493 Közlekedés 164 257 308 Közszolgálat és szabadfoglalkozásúak 440 544 656 Véderő 155 205 430 Napszámos 97 124 124 Házicseléd 528 649 422 Ismeretlen és egyéb 221 315 489 összes kereső 3814 4711 4793 Noha a nemesi világ hivatalosan régen elmúlt, a volt nemesi birtokosok még századunkban is büszkén tartották számon előkelő származásukat. A város lakói közül kb. ötvenen voltak „nemesek", kisebb-nagyobb birtoka azonban már csak kevésnek volt. Ezek is zömükben vidéken éltek. Az említettek sorában foglaltak helyet a mindenkori főispánok: a Pusztaromhányban gazdálkodó Török Zoltán, utána az alsópetényi Prónay Mihály és a majláthgárdonyi gróf Mailáth István Géza. Marcali birtokos volt Sztranyavszky Géza, majd fia, Sztranyavszky Sándor, nógrádsipekiek voltak a Balások, szügyiek a Fáyak, ipolybalogi Huszár Aladár stb. Csak két balassagyarmati nemesi birtok volt: a gróf Zichy-szeniorátusé és a „balassagyarmati" Baintner Ottóé. 1900-tól 1911-ig gr. Nepomuk János, utána Nándor, majd később János volt a Zichy-uiradalom szeniora. A Zichyek azonban nem laktak a városban, bár annak kegyurai voltak. A szeniorátus központja Zsélyben volt, 744 holdas gyarmati birtokuk központja pedig az Ipoly túlsó oldalán levő Illési-pusztán. A várossal kapcsolatos ügyeiket általában jószágkormányzójuk — hosszú időn át Soóky Endre — útján intézték. Baintner Ottó bankigazgató és földbirtokos a közéletben kifejtett tevékenységéért részesült az úri világ kegyeiben: 1909-ben megkapta a nemesi címet és a „balassagyarmati" előnevet. Szinte nem volt a közéletnek olyan területe, ahol nevével ne találkozhatnánk. 1900-ban 11 birtokos és 2 bérlő, 1910nben 15 birtokos és 4 bérlő lakott a városban. A városban 35—40 olyan család lakott, amely a múlt század második