Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

A lakosság száma 1869-ben 6435, 1880-ban 6788, 1890-ben 7738 és 1900-ban 8580 (más feljegyzés szerint 8448) volt. 1869-től 18804g csak 350 fővel (5,6 %-kal) gyarapodott a lakosság száma. Ez elsősorban az 1873-as kolerajárvány pusztításával magyarázható. A következő évtizedben, 1890-ig a gyarapodás lélekszámban 950 (13,8 %), az 1900-ig terjedő tíz évben pedig 842 (10,8 %). Ez a megelőző évtizedhez képest 3 %-os csökkenést mutat, ami csak az elvándorlás következménye lehet. Az 1890-es években sokan költöztek el Budapestre és más vidékre, ahol munkalehetőséghez jutottak, de voltak Auszriába és Amerikába kivándorlók is.

180 A nemzetiségek megoszlása 1880-ban így alakult Balassagyarmaton: magyar 5978 (88,1 %), szlovák 697 (10,3 %), német 69 (1 %), szerb és egyéb 44 (0,6 %). Ugyanekkor a megyében a szlovákok számaránya 32,3 % volt, tehát a balassagyarmatinak háromszorosa. Az 1890. évi adatok szerinti nemzetiségi megoszlás a következő volt: 6996 magyar, 511 szlovák, 189 német, 1 horvát, 6 szerb és 35 egyéb. A németek számának növekedése a német kereskedők, ipari és egyéb műszaki szakemberek letelepedésének következménye. 1900-ban 7971 (92,9 %) magyar, 448 (5,2 %) szlovák, 134 (1,6 %) német, 4 szerb, 1 román és 22 egyéb nemzetiségű lakos élt a városban. A szlovákok arányának és számának csökkenése elsősorban annak tulajdonítható, hogy az új betelepülők — főleg hivatalnokok és értelmiségiek — majdnem kizárólag magyarok voltak. A város lakói közül 1900-ban 8343 fő tudott magyarul beszélni. A vallásfelekezeteknek a kiegyezés után a korábbinál kisebb szerepe volt a város közigazgatásában, társadalmi és kulturális életében, sőt már a nemzetiségek életében sem játszottak különösebb szerepet. A hitfelekezetek megoszlása 1869-ben így alakult: római katolikus 45,8%, evangélikus 21,3 %, református 1,3 %, izraelita 31,6 %, 1900-ban pedig: római katolikus 52,7 % (4529 fő), evangélikus 20,5% (1759 fő), református 2,4% (204 fő), izraelita 24 % (2057 fő), s mindössze 3 főt tett ki a görög katolikusok és 20 főt a görögkeletiek száma. A számadatokból kitűnik, hogy 1869-től a katolikusok számaránya fokozatosan növekedett, de még ennél is gyorsabban nőtt a reformátusok százalékos aránya — elsősorban a református tavatalnokok megtelepedésével. Ezzel szemben kis mértékiben ugyan, de csökkent az evangélikusok számaránya. Az izraeliták megfogyatkozását főleg az idézte elő, hogy Balassagyarmat iparilag és kereskedelniileg lemaradt a fejlődésben. 1900-ban a 20 görögkeleti vallású közül már csak 4 vallotta magát szerbnek.

181 A lakosság száma 1910-ben elérte a 10 887 főt. Eszerint a század első évtizedében több mint 26 %-kal emelkedett Balassagyarmat lélekszáma. A világháború és a város perifériára kerülése azonban később lelassította a számbeli növekedést.

182 Gyarmatnak, mint településnek, a terjeszkedése és fejlődése a kiegyezés után indult meg a hivatalok elhelyezésével összefüggésben. Az 1870-es évek tűzvészei sok régi házat pusztítottak el, ugyanakkor kényszerítőleg hatottak az újak építésére. Az 1880-as évek a válság, s főleg a közlekedési viszonyok elmaradottsága miatt nem hoztak jelentősebb változást a város külső képében. Ugyanakkor az 1890-es években meginduló vasútépítés, a közutak rendbehozatala, a gazdasági fellendülés, a több építési anyag és az olcsó házhelyek biztosítása kedvezően befolyásolta az építkezést, az utcák rendezését.