Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)
A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG
tottak nyilván). 175 A kolera híre miatt 1886-ban különböző óvintézkedéseket tettek. Amikor 1892-ben ismét koleraveszélyről volt szó, barakk-kórházat is létesítettek. Az 1890-ben fellépő influenzajárvány idején szintén építettek barakk-kórházat, az orvosoknak 5 naponként kellett jelentést tenniük a betegek számáról. 1893-ban a roncsoló s „ragadós tüdőlob" elleni védekezésről tettek közzé hirdetményt, és a betegség terjedésének megfékezésére intézkedéseket tettek. A belügyminiszter rendeletére 1900-ban a balesetnél elsősegélyt adni tudókból mentőszolgálatot létesítettek Balassagyarmaton. Az 1903-ban jelentkező vörhenyjárvány idején az elöljáróság megbízta a községi orvost a betegséget és az ellene való védekezés módszereit ismertető kiadvány megírásával, illetve járványbiztosokat jelölt ki. 176 A város közegészségügyi helyzete összehasonlíthatatlanul jobb volt a környező falvakénál, de távolról sem volt kielégítő. Mivel a kórház már a megnyitáskor sem elégítette ki az igényeket, még az 1900^as évek elején többször sor került annak kibővítésére. 1908-ban bővítették a belgyógyászatot és új műtőtermet építettek. Ekkor a kórház 10 épületből állt és 400 ágyas volt, de 500-nál is több beteget kellett ápolnia. 1905-ben a kórház minden osztályán volt már alorvos. Dr. Bogdán Aladár, az igazgató-főorvos vezette a sebészetet, és ő végezte a szülészeti, nőgyógyászati és szemészeti műtéteket is. Az ekneosztály főorvosa — egyben a belgyógyászat vezetését is ellátta — Mandl Ignác volt, de 1910-től már külön belgyógyászati főorvosa is volt a kórháznak Fischer Sámuel személyében. A bőr-, fül-, szülészeti és nőgyógyászati betegek is a belgyógyászati osztályon feküdtek. A kórház ilyen feltételek mellett dolgozott egészen az első világháború kitöréséig. A háború idején a kórház nagyon sok sebesült katonát gyógyított meg, vagy próbált meggyógyítani. 177 1913-ban kezdte meg működését a tüdőbetegéket gondozó intézet a kismegyeháza épületében, heti 2—3 rendeléssel. Tervezték továbbá a kórházban egy tüdőbeteg pavilon felállítását is. Az építkezési költségek 1914-ben együtt voltak, az építkezés azonban a háború miatt elmaradt. 178 A várossá fejlődő Balassagyarmat Balassagyarmat a századfordulón még tulajdonképpen jogtalanul — bár nem méltatlanul — használta a „város" címet. Hivatalosan nagyközség volt, de azért még a közigazgatási iratokban és jegyzőkönyvekben is nagyon gyakori a „város" titulus használata. Balassagyarmat 1886-ig mezővárosi rangot viselt. Az 1886. évi XXII. törvény megszabta a városi státus kritériumait, amelyeknek Balassagyarmat nem felelt meg, és emiatt nagyközséggé minősítették. Ez után kezdődött az a harc, amelyet Balassagyarmat indított, hogy ne csak a szóhasználatban legyen város, hanem újból elnyerje ezt a címet, pontosabban most már a „rendezett tanácsú város" címet az 1886. évi XXII. törvény értelmében is. A város lakóit és vezetőit őszinte lokálpatriotizmusuk mellett anyagi érdekeik is ösztönözték a szinte görcsös tenniakarásra. Iparosok, kereskedők, értelmiségiek és mások egyaránt felismerték azt a realitást, hogy a nagyobb város nagyobb gazdasági lehetőségeket teremt, amelyekhez nagyobb kulturális és egyéb lehetőségek is társulnak. A vármegye is sofeatt tett az ügy érdekében. Némi biztatást éreztek a kormányzat részéről iaí"y
