Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

intézetét 1873-ban létesítették és a következő évben szabályrendeletét is jóváhagyták. A jegyzők nyugdíjalapja 1881-ben már meghaladta a 10 000 ft-ot. A jegyzők nyugdíjalapjára 1899-től fizetendő községi hozzájárulás 30 ft volt, de ezenkívül a jegyzők is fizettek 20—24 ft-ot. A megyei Segély- és Nyugdíjalap 1882-től működött. 1898-ban az ipartestület is foglalkozott az iparos nyugdíjpénztár létrehozásával.

164 A városban néhány jótékonysági intézmény is létesült, legtöbbször jóváhagyott alapszabályokkal. Ezeknek azonban nem volt nagyobb jelentőségük, mert anyagilag megalapozatlanok voltak, működésük szűk körre szorítkozott és egyébként is néhánynak hamarosan megszűnt a tevékenysége.

165 A városiasodással, a lakosság számának növekedésével, a gazdasági és kulturális fejlődéssel párhuzamosan fokozódtak a szükségletek és igények egészségügyi téren is. Mindezek együttvéve úgyszólván kikényszerítették az egészségügyi szervezet bővítését és egészségügyi intézmények létesítését. Az 1870-es évektől már külön városi orvos működött, a 90-es évek elejétől saját orvosa volt a MÁV-nak s némileg gyarapodott a magánorvosok száma is. A régi kórház, a „szegénykórház" kis befogadóképessége miatt sem elégítette ki a helybeliek és a környék szükségletét. Áz orvosok kis száma, a rendszeres orvosi ellenőrzés, a gyors orvosi segítség és kórház hiánya miatt sok — egyébként gyógyítható — beteg halt meg. Az orvoshiány, az orvosi munka drágasága és egyes rétegek szegénysége volt a fő oka annak, hogy a beteghez gyakran borbélyt hívtak, aki érvágási és köpölyözési műveleteket, műtéteket hajtott végre. Képviselő-testületi határozat 1885-ben megtiltotta ugyan, hogy orvosi rendelvény nélkül borbélyok ilyen műveleteket végezzenek, de ez sem hozott javulást egészségügyi vonalon.

166 Országos viszonylatban — a megyék között — Nógrádban volt a legnagyobb a halandóság (az országos átlag 36 %, a megyei 47 % volt).

167 Némi javulás történt ezen a téren is az 1876-ban megjelent közegészségügyi törvény alapján létrehozott Megyei Egészségügyi Bizottság működésével.

168 A már korábban működő járási orvosok mellé alorvosa állást szerveztek, 1877 elején pedig megkezdték működésüket a körorvosi kerületek orvosai is, akiknek a fizetését szabályozták. A járási és körorvosok kötelességei közé tartozott a statisztikai (betegségi, halálozási) adatok közlése negyedévenként a tiszti főorvossal és a sürgős egészségügyi problémák azonnali jelentése. A körorvosok külön kötelessége volt a szülésznők és a halottkémek oktatása is. Az egészségügy javulását segítette elő, hogy 1876—1878 között sok orvos mutatta be „orvostudori" oklevelét a megyénél kihirdetés és záradékkal való ellátás céljából. Ezek az orvosok Budapesten vagy Bécsben szereztek oklevelet. A szülésznők száma szintén növekedett.

169 Az 1870—1880-as években a leggyakoribb járványos betegség a himlő, a kanyaró, a vörheny és a vérhas volt. Balassagyarmat és a megye vezetősége, lakossága egyre határozottabban kívánta az egészségügy javítását, ezért a megyei Egészségügyi Bizottság 1803-ban ismét javasolta a kórház létesítését Balassagyarmaton. A megyei közgyűlés az alispán vezetésével bizottságot küldött ki az előmunkálatok irányítására, de az újságok is gyakran foglalkoztak a kórház szükségességével, felhívták a jobb módúak figyelmét alapítványok jegyzésére. A határozat értelmében a bírságpénzeket és a központi betegápolási alap fel nem használt részét a kórházi alapinak engedték át. Ennek ellenére a kórház ügye ez után is csak lassan haladt előre. Az Ázsiából kiinduló kolera terjedésének hírére a város már 1883 augusztusában foglalkozott a veszéllyel,