Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

Balassagyarmat építkezése, lakáskultúrája — hasonló gazdasági és társadalmi viszonyaik folytán — sok tekintetben közös vonásokat mutatott a szomszédos falvakéival. A parasztházak a XIX. század végéig vályogból épültek. A lakóházak beosztása megegyezett a környékbeli falvak házaiéval.

152 A lakóház és a melléképületek egymás mellett, többnyire egy fedél alatt helyezkeditek él, legtöbbje az utcára merőlegesen. A lakóház végénél, az istálló mellett — néha vele egy fedél alatt — volt a szín. Az udvar belső végén keresztben helyezkedett el a fafalas pajta s mellette a szérű. A pajta mögött levő (gyakran nagyobb kiterjedésű) külső telken (szérűskertben) burgonyát, kukoricát, káposztát termeltek, de gyakran gyümölcsfák is voltak ezen a telken. Az udvar belső részén a lakóházzal szemben volt a zöldséges kert, mellette álltak a disznóólak, ketrecek és közelében a trágyadomb. A pitvarral szemben az udvar elején díszelgett a gémeskút. A palóc ház fő típusa a szalmafedeles, apróablakú, alacsony, fehérre meszelt házikó. A házakat szarufás tetőszerkezettel építették, a zsúpot lécekre erősítették, a gerincen a „lovakat" fogatták le. Az 1850-es években nem voltak ritkák a városban a magas kontyos tetők. Az önkényuralom idején a házak zömét zsindelycserép fedte, de a fazsindelyes házak is tűzveszélyesek voltak. Balassagyarmaton az 1870-es években sem volt sok háznak kürtője (kéménye), tehát a füst a háztető végén levő füstlyukon szabadult ki (ezekben voltak télen a húsfüsitölők). Az újabb parasztházak az 1870-es évektől általában oszlopos folyosóval (ámbitus), faragott deszkás oromfallal és homloklécekkel épültek. A lakásviszonyok az 1890-es évekig rendkívül kedvezőtlenek voltak. Csak a század utolsó évtizedében következett be örvendetes javulás, ami egyrészt a gazdasági élet fejlődésével, másrészt a tervszerű városfejlesztési politikával magyarázható. 1869-ben a városban levő 697 házra— házanként — 9,2 lakos jutott. 1890-ben 707 ház volt és egy házra 10,2 lakos jutott. A házak száma tehát alig változott, ugyanakkor a házankénti laksűrűség emelkedett. A helyzet azonban 1890-ben mégsem olyan kedvezőtlen — mint a számok mutatják —, mert a 80-as években leégett vagy árvíz következtében elpusztult sok ház helyett nagyobb (sőt emeletes) és egészségesebb ház épült több szobával. A házak száma 1900-ban 899.

153 A város vezetősége az 1890-es években a település nyugati szélén lakások építésére alkalmas területet vásárolt (illetve csere útján szerzett), amit parcellákra osztott s ezeket lakásépítés céljaira olcsón eladta. A képviselő-testület 1894 végén indítványozta, hogy a törvényhatóság a kormányhoz és a törvényhozáshoz intézett feliratban kérje az új házak 10 éves adómentességének 15 évre való kiterjesztését (megyeszékhelyeken és vidéki városokban). Az állam ezzel nem károsodik, sőt mivel az iparosok az építkezésekkel magasabb keresethez jutnak, adózóképessógük is növekszik, a városok pedig fejlődhetnek. A javaslat szerint a méltányossági szempontot sérti, hogy csak a sok előnyt élvező főváros kap 15 éves adómentességet.

154 Az 1900-as adatok szerint a házak 24,4 %-a (219) kőből vagy téglából, 45,3 %-a (407) kőalappal vályogból és 30,2 %-a (272) vályogból vagy sárból épült a városban. A silányabb építkezési anyagok használatának oka a lakosság jelentős részének szegénysége és a jobb építési anyagok magasabb ára. A kiosztott házhelyeken az építkezést rövid határidőhöz kötötték, amely alatt vagy nem jutottak anyaghoz, vagy pedig nem tudták előteremteni a megvásárláshoz szükséges nagyobb pénzösszeget. A század végén az új házak zömét már téglából építették, amit a balassagyarmati téglagyárak fokozódó ter-