Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

növekedett. A mészáros- és hentesipar a század végén is fejlett. A lakossággal együtt a húsfogyasztás is nőtt, a forgalom fellendülése szin/tén kedvezett ezen iparágnak. Az 1890-es években 4 szálloda, 5—6 kávéház, 6—7 vendéglő és 6—7 kocsma működöt. A század utolsó évtizedében a nagyarányú köz- és magánépítkezés miatt az építőipar különböző ágai (kőműves, ács, kőfaragó, bádogos, lakatos, asztalos) újból virágzásnak indultak. A város gazdasági fejlődésének is eredménye, hogy 6 könyvkötőműhely tudott boldogulni és 2—3 könyvnyomda kellő foglalkoztatottsággal működött.

80 A háziipar egyes ágait — a fonást, a szövést, kosárfonást és seprűkészítóst — Balassagyarmaton is űzték. A háziiparral foglalkozók azonban úgyszólván csak a saját háztartásuk részére dolgoztak, rendszerint a téli hónapokban. A Nógrádi Lapok beszámolója szerint a városban egyesek házilag karácsonyi és egyéb dísztárgyakat, csecsebecséket készítettek, amiket Pesten, Bécsben és Berlinben jól értékesíthettek.

81 1867 után országos viszonylatban meggyorsult az ipar kapitalista fejlődése és kibontakozott a vasútépítés. A nógrádi nagybirtokosok (Forgách, Zichy, Prónay, Festetich) a külföldi viszonyok ismeretében már korábban meglátták az ipari tőkéből származó haszon lehetőségeit, majd a salgótarjáni szénmedencében rejlő és kiaknázható értékeket, összeköttetéseik révén létrehozták a Budapest—Losonc vasutat, a kőszénbánya rt.-ot, a salgótarjáni acélgyárat és a híres losonci zománcipart. S ezzel az 1860-as években a megye keleti felében, közelebbről Salgótarjánban és Losoncon jelentékeny nehézipari bázist létesítették. Balassagyarmaton azonban különböző okokból nem következett be az ipar lényeges fejlődése, a kapitalista nagyipar kibontakozása. Jellemzően a balassagyarmati érdekeltségű birtokosok nemcsak hogy nem óhajtották a megyeszékhelyen ipari üzemek létrejöttét, hanem sokáig akadályozták. Attól tartottak, hogy az agrárproletárok zöme munkásként helyezkedik el a kialakuló gyárakban, és ezzel jelentékenyen csökken az olcsó munkaerőt jelentő munkanélküli nincstelenek száma, ami a munkabérek emelkedését idézné elő.

82 A nehézségek miatt a múlt század utolsó harmadában csak egy-két jelentéktelen kapitalista jellegű üzem létesült. A város nyugati szélén 1874-ben épült gőzmalom már akkor kőszenet használt és 25 lóerős géppel működött. A gőzmalom kezdetben Schmidl Samu, majd a Rózsa- és Schönfeld-cég tulajdonában volt. Az 1890-es években létesült egy másik gőzmalom a Nagyhíd (ma Mikszáth) utcában, amely 1896-ig Jónás Emil, később Képes János tulajdonában volt. A városban már 1867-ben működött egy szeszfőzde a Nagyhíd utcában. Az 1890-es években az Ipolyon túl, a hegy lábánál üzemelt 3 téglagyár és 3 téglaégető, amelyeknek évtizedeken át fontos szerepük volt Balassagyarmat és környékének téglaellátásában a nagy építkezések idején. 1893-ban ismét több újságcikk foglalkozott a Balassagyarmaton meghonosítandó gyáripar terveivel. Javasolják keményítő-, sör- vagy papírgyár létesítését, mert ezek nyersanyagát a környéken biztosítva látják. Egy másik cikkben Reményi Károly bíró az előbbi javaslat megvalósítását ajánlva kifejti, hogy a nógrádi híres árpa — melyet a müncheni sörgyártáshoz vásárolnak meg — kiválóan alkalmas sörgyártásra, mert nagyobb a cukortartalma és jóval hamarabb „csirkázódik" az alföldi árpánál. Egy másik újságcikk elveti a keményítőgyár gondolatát, mert a burgonya minőségét nem tartja megfelelőnek, de ellene van a sörgyárnak is, mivel az északi vidék sörgyárai is csak tengődnek. Ezek helyett nagy gőzmalom létesítésének híve. A szükséges szenet úgy véli biztosítani, hogy a 20 km-re fekvő Nagykürtösig iparvasutat építené-