Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

nek. 1893-ban a Gazdasági Egyesület keretében Balassagyarmaton népes értekezletet tartottak a kürtösvölgyi vasút és a gyáripar létesítése érdekében. Megállapították ugyan a gyáripar meghonosításának lehetőségét, de más eredmény nem született. Az értekezletről beszámoló Nógrádi Lapok cikke a nehézségekkel kapcsolatban idézi Türr István szavait: „A nagy és nehéz munkákat könnyűeknek kell feltüntetni, mert csak úgy lehet megkezdeni, már pedig a kezdet az egésznek a fele. A nehézségeket csak az önbizalom és a kitartás győzi le.

83 Az 1900 utáni első években épült fel a Sebastiány- és Fejér-cég fűrésztelepe és parkettagyára, amely 125 lóerős gőzgéppel és 70 munkással dolgozott. Majd ennek szomszédságában létesült a Hoffmann-féle cirokseprű- és gyökérkefe-gyár is. De ezek az ipari vállalkozások — téglagyárak, malmok és a szeszfőzdék kivételével — a korábban létrehozott, fejlettebb nagyüzemekkel szemben nem bírták a versenyt. A XX. század első évtizedeiben rövid tevékenység után beszüntették működésüket.

84 A város vezetősége az 1890-es években is jól látta a gyárak jelentőségét a város fejlődése és a lakosság munkalehetőségeinek javítása szempontjából. Amikor 1897-ben felmerült egy Balassagyarmaton létesítendő dohánygyár lehetőséige, az elöljáróság ingyen telket ajánlott fel a gyár céljaira. 1900-ban a város örömmel fogadta a hírt, hogy egy berlini cég keményítő- és szőlőcukor-gyárat kíván létesíteni, de ez sem valósult meg. A kereskedelem legtöbb ága képviselve volt a városban. Az üzletek zöme (divatáru-, csemege-, vas- és könyvesbolt stb.) korszerű kirakataival a főutcán helyezkedett el. A kereskedelemből és hitelből élők száma 1900-ban 1152 fő volt.

80 Sok volt a felvásárló és terménykereskedő. Ez a környék mezőgazdasági jellegéből következett és abból, hogy a közelben nem volt nagyobb város. A gyapjú és bőr értékesítése a-balassagyarmati kereskedőknél, illetőleg a losonci vásárokon történt. A tojáskereskedelem központja a megyében Balassagyarmat volt, ahonnan a nagykereskedők külföldre is szállították áruikat. A gabona- és lisztkereskedők a környék jelentős feleslegeit gyűjtötték össze és részben szintén külföldön értékesítették. A borkereskedők a falvakban és a városban felvásárolt borokat részben távoli vidékekre szállították, részben a helyi vendéglők és kocsmák szükségleteit elégítették ki. A kereskedők szeszkereskedelemmel is foglalkoztak, több szeszfőzde volt a városiban. A sok gyümölcs miatt a környékbeli parasztság is jelentős mennyiségű pálinkát (szilvórium, borovicska, vegyes törkölyt főzött saját szükségletén felül. A fakereskedelem nagyarányú volt, ugyanis Balassagyarmaton kevés volt az erdő és a tűzifát távolabbi (pl. Csáb) erdőgazdaságoktól kellett beszerezni, amit főleg a nagykereskedők bonyolítottak le. A még távolabbról szállított épületfát a kereskedők szintén jól tudták értékesíteni Balassagyarmaton. Mivel szenet is mind többet használtak fűtésre, és egyes üzemek is szenet fogyasztottak, a szénkereskedelem is fellendült. A szenet főleg Nagykürtösről szállították.

86 A kereskedelem (az eladás, vásárlás és felvásárlás) nagyrészt a hetenként két alkalommal rendezett hetivásárokon és az országos vásárokon zajlott, mégpedig különösen az állatforgalom és egyéb termények, illetőleg az ipari termékek cseréje. A hetivásárokra a környék falvaiból sokan hozták be feleslegüket, s ugyanakkor itt vásárolták meg a szükséges iparcikkeket. A piacon sok gyümölcs, zöldségféle, tejtermék, baromfi, tojás, gabona stb. cserélt gazdát.

87 A városban évente 8 országos vásárt tartottak. A vásárokat sok ember kereste fel nagy távolságról is, bel- és külföldi kereskedők, vevők, eladók vagy