Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - I. A HONFOGLALÁSTÓL MOHÁCSIG

dási forma sok vonatkozásban még a XVIII. századi Balassagyarmat lakossága körében is élt. A földközösség a lakosság határközösségén alapult, amin belül a munkát egyénileg végzik, eredményét egyénileg élvezik és egyéni a föld egy résziének birtoklási joga is, ami azonban nem állandó jelleggel körülhatárolt földterületre vonatkozott. Ezért a földet kétféle módon tarthatta birtokában a falu lakossága: az egyik a szabad foglalás, a másik az időnkénti újraosztás gyakorlata, amit nyílhúzás útján érvényesítettek (nyilas föld, nyilas dűlő stb.). Az ősi Gyarmat faluban is a bíró volt a faluközösség feje. ö dönt a vitás ügyekben a tapasztalt öregek — a későbibi esküdtek — tanácsának meghallgatásával a saját sátrában — később házában — az ő tüze (a falu tüze), „füstje" mellett, ösi jog és szokás ez és Nógrád megye magyar falvaiban még a XVIII. század első harmadában is a „falu füstinél" dönt a bíró, és akkor nagy a tekintélye, ha a vitás ügyeket gyorsan és bölcsen „egy füst alatt" elintézi. Hatáskörét a királyi vármegye megszervezése és a kereszténység terjesztése során némileg még bővítették. így a bíró a felelős azért is, hogy vasárnap mindenki — a tűzőrzőkön kívül — templomba menjen, valamint a tolvajok és egyéb gonosztevők a vár udvarbírája elé kerüljenek. Olyan személy ő, aki a falujában mindenkinek parancsol, de a várispán és a pap — és ez jelenti az új világ megszületését — viszont neki parancsol.

10 Minden jel arra mutat, hogy a X. század második felében Esztergomból, később pedig Hont várából intézték az Ipoly völgyi katonák hivatásukkal kapcsolatos ügyeit. A katonai közigazgatás falusi intézője a százados (centurio), akinek alárendelt segítői a tizedesek (decurio). A százados — akárcsak a falu hadnagya a nógrádi parasztvármegye korában — magán- és faluközösségi ügyekben a falu bírája alá tartozott, a bíró viszont katonai ügyekben a százados intézkedéseit — miként még a XVIII. század végén is a falu hadnagyát — volt köteles támogatni. Valószínű, hogy Gyarmat falu katonái először 997-ben — a Koppány-féle felkelés leverése idején, Hont és Pázmány lovagok vezérlete alatt — harcoltak várispánsági kötelékben. Biztosra vehető, hogy nemegyszer részt vettek különböző hadjáratokban, de ezek időpontjára nézve források hiányában semmi hiteleset nem tudunk. Feltételezhetjük azonban, hogy az északi gyepűk területének benépesítése során részt vettek azok védelmében. Erre abból lehet következtetni, hogy a Kálmán király uralkodása idején (1095—1116) épült Zólyom várának őrzésére még 1218-ban is honti várkatonákat és vámépeket rendeltek ki.

11 Ez utóbbi tény azt is valószínűsíti, ami Hont és Nógrád vármegyék XI—XII. századi határmegye szerepéből adódik, hogy Gyarmat falu ekkori lakosainak egy részére is vonatkoztak a határőrökről intézkedő, igen szigorú törvények. Rabszolgának adták el ugyanis az őröket, és elöljárókat, ha közrejátszottak abban, hogy a kereskedők a király engedélye nélkül lovakat és szarvasmarhákat vigyenek ki külföldre. Lehetséges, hogy az Alföldről észak felé irányuló kereskedelem egyik ellenőrző állomása a gyarmati átkelőhely volt. Annál is inkább, mert ekkor már nemcsak az Ipoly völgyéiben, hanem a Kürtös-patak mentén is húzódott észak felé egy eléggé forgalmas út.

12 A királyi várgazdálkodás keretén belül királyi birtoktestek és ezektől elkülönített várföldek is voltak. Ez volt a helyzet Gyarmat faluban is — tanúsítja az 1246. évi oklevél. Egyrészt így fedezték a vár szükségleteit, másrészt ellátták az országjáró útjaik során átvonuló királyainkat és kíséretüket. Uralkodóink közül különösen IV. Béla (1235—1270) fordult meg — a zólyomi va-