Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

cséplés, szüret). Nagyobb juhászatok, juhnyájak a város határában levő pusztákon, a középbirtokosok tulajdonában, s főleg a Zichy-uradalomhoz tartozó Nyirjesben voltak.

70 A baromfitenyésztés a kisgazdaságokban volt általános, beleértve a szegényebb háztartásokat is- Ezek általában csak saját fogyasztásra neveltek baromfit, piacra kevés került belőlük. Ezzel magyarázható, hogy a baromfiállomány (tyúk, csirke stb.) az 1890-es évek közepén is csupán mintegy 6000 db volt. A liba tenyésztését kedvezően befolyásolta az Ipoly közelsége és a toll jó hasznosítása. A kacsa és pulyka tartása sokkal kisebb méretű volt. A méhészet fejlődése tapasztalható nálunk is a század végén.

71 A selyemhernyó tenyésztése viszont nem tudott meghonosodni, pedig az önkényuralom idején is kisérleteztek vele. A Gazdasági Felügyelőség 1881-ben újból lépéseket tett érdekében, sőt a tenyésztés feltételeinek biztosítása céljából 400 000-nél több szederfacsemetét osztott ki. A város 1893-ham hozzáfogott a szederfák ültetéséhez. A Földművelésügyi Minisztérium 1899-ben ismét ingyen adott csemetéket Halászat csak az Ipolyban folyt jelentéktelen mértékben. A ragadozó csuka elszaporodása és a folyó gyakori áradásai miatt ugyanis meglehetősen nagy veszteségeket szenvedett a halállomány. A vízimalmok megszűnése miatt a halak a malmok zúgóiban már nem találtak menedéket a nyári szárazság idején. A város határában 1867 után is kevés volt az erdő. Mindössze 484 kat. hold, vagyis a földterület 8 %-a. Sőt, az erdők a 70-es, s főleg a 80-as évek erdőirtásai miatt tovább pusztultak. A tervszerű erdőtelepítés érdekében Balassagyarmaton 1890 körül létesítettek csemetekertet. Az erdőterület azonban a telepítések ellenére sem növekedett lényegesen. Nagyobb erdőterület csak a Zichyek kezén volt, a többi községi (Egresi erdő) vagy közbirtokossági erdő volt. Az 1897. évi erdőtörvény alapján 1898-ban állították fel a balassagyarmati erdőgondnokságot. 1899-ben szervezték az állami erdőhivatalt, de megmaradt a balassagyarmati járási erdőgondnokság is. A város felügyeletileg a besztercebányai erdőfelügyelőséghez tartozott. A 80-as évek végétől már szakképzett erdőőrök és erdőkerülők működtek az erdőgondnokok ellenőrzése alatt. A város lakosságának tüzelőkészletét a helybeli erdők nem fedezték, ezért sok fát vásároltak a környékbeliektől a fapiacon vagy a kereskedőktől. Az erdei haszonvételek közül a fontos erdei legeltetést korlátozták, sőt egyes erdőrészekben egyenesen megtiltották azon a címen, hogy az állatok sok kárt okoznak. Az erdőkben az állatartó szegényeknek bizonyos időszakokban megengedték a fűsarlózást. Az erdők vadászat szempontjából alig jelentettek valamit, mert az amúgy is kis kiterjedésű területeken jelentéktelen volt a vadállomány. Az állami, megyei és városi hatóságok általában támogattak minden olyan törekvést, amely a mezőgazdaság fejlődését szolgálta. 1881-ben Scitovszky János indítványára újból létrehozták a Nógrádmegyei Gazdasági Egyesületet. Ebbe a város is belépett alapító tagként, közgyűléseire a városi képviselő-testület legalább két gazdát küldött. A gazdasági egyesület már 1882 októberében Balassagyarmaton terménykiállítást rendezett, amelyen igen sok jó minőségű termény szerepelt. A gazdasági egyesület 1893-ban a komlótermelés meghonosításával kísérletezett, hogy a kipusztult szőlők helyett más jövedelmet biztosítson.

72 Az 1880-as években megalakult a Vármegyei Mezőgazdasági Bizottság is, s ennek szerveként a Járási Mezőgazdasági Bizottság. Tevékenységének célja a