Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

nálásával. Az újratelepítést megkönnyítette a Szőlészeti Felügyelőség székhelyének 1894-ben Balassagyarmatra történt helyezése is.

58 De egyesek az amerikai oltványok helyett kisebb költséggel járó és rosszabb minőségű bort adó amerikai direkttermőket ültettek, mások pedig a napos és védett hegyoldalak helyett a várost övező homokterületen telepítettek.

59 Sok szegény- és kisparasztnak viszont egyáltalán nem volt módja az elpusztult szőlők újratelepítésére, s ezzel elveszítették a korábbi legfontosabb pénzforrásukat. A borok hamisítása vidékünkön is elterjedt. A megyei közgyűlés 1884-ben feliratban kérte a kormányt, hogy terjesszen be műbőr gyártását tiltó törvényjavaslatot. Az 1890-es években mind több panasz merült fel a borhamisítások miatt. A Fáy Árpád elnökletével megalakult borellenőrző bizottság 1898-ban a minták 60—70 %-át hamisnak minősítette. A Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1899-ben írt a borhamisításról. Ezt a filoxéránál is nagyobb csiapásmak nevezte, mert szerinte a termelők nem tudják eladni jó boraikat, a fogyasztók viszont rossz bort isznak.

60 A gyümölcstermesztés a városban szintén nagy múltra tekintett vissza. A gyümölcstermesztés minőségének javítását, a fák gondosabb kezelését eredményezte a 80-as évektől a város határában létesített több faiskola, továbbá az oltásnak (szemzésnek) és a fák kezelésének tanítása az iskolákban. A város vezetősége többször tett kísérletet és intézkedést a gyümölcstermelés védelmére. Így 1869-ben és a későbbi években is elrendelte a hernyók kötelező pusztítását. 1869-ben a város kérésére bizottság szállt ki a balassagyarmati futóhomok faültetvényekkel való megkötése és gyümölcsfákkal való hasznosítása céljából. A gyümölcsfák értékelésének a bizonysága, hogy az utak mentén is azokat ültették. 1892-ben a községi utak mentén szederfák ültetését határozták el, illetve ennek érdekében szederfacsemeték nevelését. A város gyümölcsfaállománya 1896-ban: 1424 alma, 1219 körte, 457 cseresznye, 292 meggy, 513 őszibarack, 792 sárgabarok, 5353 szilva, 534 dió, 9 mandula, 8 szelíd gesztenye, 336 eperfa; ezenkívül sok ribizli- és egres (piszke)- bokor.

61 A gyümölcsöt részben közvelten fogyasztásra használták, de sokat vettek meg a váci, budapesti és külföldi kereskedők befőzés céljaira is; a szilva egy részéből pedig pálinkát főztek. A kiegyezés után a kertgazdaságok föllendülése tapasztalható. A parasztság kertészkedésére kedvező hatással voltak az uradalmak mintakertészetei, főleg a bolgároké. A kisbirtokosok, sőt a szegényebb parasztok is — saját szükségletükön kívül — eladásra is termeltek zöldség- és főzelékféléket. A paradicsom, uborka, káposzta, karalábé, paprika, zöldség és a dinnye termesztése általánosan elterjedt. A századfordulón a Balassagyarmat, Kóvár és Ipolyszög határában dolgozó bolgárkertészek különösen sok árut hoztak a város piacára. A 90-es években már jelentős virágkertészetről, több „műkertészetről" tudunk Balassagyarmaton, melyeket az elöljáróság a terek, a sétatér, a liget virág ásatásával és rendezésévél bízott meg. Mindez a virágkultúra általános fellendülésének következménye, bár a legtöbb magánháznál már régen is voltak kis virágoskertek. A források 1899-ben Balassagyarmaton üvegházzal és melegágyakkal működő mű-, virág- és kereskedelmi kertészetről tesznek említést.

62 1867 után az állattenyésztés az akkori országos viszonyokhoz képest eléggé fejlett és nagy fontosságú. Balassagyarmat állattenyésztése természetszerűleg szorosan összefüggött a növénytermesztéssel, amelynek részben függvénye, de előmozdítója és nélkülözhetetlen kiegészítője is volt. Az állattenyésztés fejlődését előmozdította a szántóföldi takarmánytermesztés térhódítása a vetésforgó