Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - VI. A KIEGYEZÉSTŐL A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMIG

fejeződtek be a felmérések a tagosítással együtt.

53 Ekkor 4980 kat. hold voit a város határának terjedelme, amit 1900-ban 5104 holdra módosítottak. Az 1890-es években 1900—2000 kat. hold föld, vagyis a város határának mintegy 40 százaléka volt a nagy- és középbirtokosok tulajdonában, a többi földterület 663 gazdaság között oszlott meg. Egy gazdaságra tehát átlagosan 4,5 kat. hold föld jutott. A valóságban azonban a gazdaságok többségének a földterülete jóval az átlag alatt maradt. Megközelítően százra tehető azoknak a parasztoknak a száma, akiknek semmi, vagy csak egészen jelentéktelen földje, illetőleg beltelke volt. 1896-ban művelési ágak szerint a következőképpen oszlott meg a földteirület: szántó 2525 kat. hold, kert 98, rét 941, szőlő 188 (de ebből a filoxéra pusztítása miatt parlagon 108), legelő 437, erdő 484 kat. hold, a többi pedig terméketlen.

54 Balassagyarmat határának talaja és éghajlata szinte minden fontosabb hazai növény termelésére alkalmas. A homokos talaj túlsúlya miatt azonban egyrészt azt termelték, ami a homokon jobban díszlik (burgonya, szőlő, gyümölcs stb-), másrészt aminek a termelése kifizetődőbb, illetőleg hagyományos volt. Az országos viszonyokhoz hasonlóan itt is nagyrészt a régi hagyományos rendszer dívott a kisgadaságok zömében. De ez nemcsak a hagyományokhoz való ragaszkodásnak és az elmaradottságnak volt a következménye, hanem — részben — a legelőhiánynak is, a nagyobb birtokokon ugyanis már a vetésforgót alkalmazták. A földek művelése főleg ökör- és lófogatokkal történt. 1896-ban a balassagyarmati földeken kb. 100 pár ökör és 196 ló (ebben a számban valószínűleg nem szerepel a Zichy-uradalom állatállománya) dolgozott. Ezenkívül a szegényebb parasztok tehénfogatai, kis számban öszvérek és szamarak is részt vettek a mezőgazdasági munkákban. Sok törpegazdaság azonban nem (rendelkezett semmiféle igaerővel. A kisgazdaságokban általában faekével végezték a szántást és csak a század végén terjedt el általánosan a vaseke használata. A mezőgazdasági gépek közül — az 1880-as évektől — csak a cséplőgép honosodott meg, de gőzcséplőgép gazdagabb parasztok tulajdonában is előfordult. Sok törpe- és kisbirtokos viszont még változatlanul a régi módon (kézicséppel, tipratással, rostálással) csépelt. Vetőgép kizárólag a nagyobb gazdaságokban volt, a parasztgazdaságokban kézzel vetettek. De répaés szecskavágót már a kisebb gazdaságokban is használtak, főleg ha több állatot tartottak.

55 Az állati trágya alkalmazása általános, de korántsem rendszeres, illetőleg kielégítő. A műtrágyát a nagyobb birtokokon a század végén kezdik használni (Balassagyarmaton főleg szuperfoszfátot 7—8 gazdaságban). A tagosítás után a parasztgazdaság legelőterülete csökkent és a rossz ugarlegelők ezután sem biztosították a megfelelő állattartást. Ehhez járult a vetésforgó és a szántóföldi takarmánytermesztés lassú térhódítása is. Így a háromnyomásos gazdálkodás nemcsak az állattenyésztésre volt káros, hanem jelentékenyen gátolta a növénytermesztést is, mivel az ugar jelentős földterületet vont el a művelés alól és akadályozta a vetésforgót. A szántóföldi művelés terén a gabonafélék termelése volt a legnagyobb arányú. Az 1890-es években az őszi búza kat. holdankénti termésátlaga 7,5 q volt. Hasonlóan nagy szerephez jutott a rozs termesztése is, amelynek átlaga 6,5 q volt kat. holdanként. Ez utóbbit különösen jól lehetett értékesíteni a több célra is félhasználható szalmája (pl. házak fedéséhez zsup biztosítása) miatt.