Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - V. A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG

béli földbirtokosok egy része később Balasagyarmaton vett magának házat és itt lakott. Az 1850-es években a város határában csak három földdel rendelkező nagybirtokos (gróf Zichy, gróf Forgách és báró Balassa) volt. A birtokaik zöme azonban más községek határában feküdt, és állandó lakásuk sem itt volt. Az alig egy tucatnyi középbirtokos viszont szinte kivétel nélkül a városban lakott. De a balassagyarmati középbirtokosok egy része rövid időn belül — eladósodás vagy egyéb okok miatt — eladta birtokát, esetleg annak bizonyos hányadát, elsősorban a gazdálkodó kereskedőknek.

55 Az 1860-as évek elején a városban és környékén sok kisebb-nagyobb birtok volt eladó, illetőleg került árverése. Az elárverezett birtokok általában jóval áron alul cseréltek gazdát. 1850-ben Balassagyarmaton a volt nemesek 136 házat birtokoltak. Ezek nagyobb része azonban kisbirtokos volt. Így elkerülhetelenül a születő, alakuló „paraszt osztály" egyik forrását képezték. Mindez azt jelentette, hogy a város lakosságának mintegy a fele a parasztok közül került ki. Több földdel bíró, jómódú paraszt — a volt úrbéres jobbágyokat is természetesen beleértve — aránylag kevés volt. Eleinte a volt jobbágyok helyzete feltétlenül javult, mert megszabadultak a földesúri terhektől. A nemesi származású parasztok jelentős részének viszont rosszabbodott a helyzete, mert megszűnt eddigi adómentessége és az önkényuralom pénzügyi intézkedései őt is sújtották, s új terhet jelentett számára a közmunka is. A zsellérek, földnélküli parasztok helyzete érdemlegesen az úrbéri terhek felszámolása után sem javult. Földet nem kaptak, sőt általaiban az irtványföldet és nagyrészt az eddig használt szőlőket is elvesztették, a kedvezményektől (erdőjog) viszont elestek. A zsellérek egyik része részes művelésből, állattartásból, esetleg bérelt föld műveléséből tartotta fenn magát és családját, a másik pedig a város határában vagy a környékbeli nagy- és középbirtokokon vállalt napszámot, idénymunkát. A napszámosokat sújtotta az a rendelkezés, hogy a napibéreket megállapították, és büntették azokat, akik annál többet fizettek. Ezen túlmenően a kisparasztok és a zsellérek életét keserítette meg leginkább az újoncozás és a hosszú katonáskodás is, ami a katonáskodó családja számára gyakran valóban a nyomort jelentette.

56 A cselédek a zsellér- vagy szegényparaszt családok soraiból kerülitek ki. Részben helybeliek voltak, részben a környékről jöttek a városba. A földbirtokosokon kívül néha a jobb módú parasztgazdák is tartottak már belső cselédet, mindenest vagy kocsist. Az udvari vagy külső cselédek (béresek) a lovakról, az ökrökről és a tehenekről gondoskodtak, illetve azokkal dolgoztak. A külső cselédek konimencióra (konvencióra) szegődtek. Járandóságuk általában: gabona, burgonya, zsír, kisebb földterület használata, kevés pénz, esetleg fa, tej vagy tehéntartás. Néhány balassagyarmati uradalomnak külön szerződtetett pásztorai (gulyás, kanász, juhász stb.) is voltak. A városi csordás, kanász, csősz természetbeni járandósága, pénzbeli fizetése megállapodás szeriinti volt, később pontosan szabályozták azt. A mezőgazdasági cselédek és állandó alkalmazottak (béres, csordás, kanász stb.) szolgálatba lépésének időpontja Szent György vagy Szent Mihály napja (április 24, illetve szeptember 29) volt. Ekkor voltak egyébként a fizetési határidők is. A háztartási alkalmazottak, cselédek száma aránylag nagy volt, mert nemcsak áz úri háztartásokban (földbirtokosok, módosabb hivatalnokok, orvosok, ügyvédek) foglalkoztattak szobalányt, cselédlányt, szakácsnőt és inast, hanem