Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - V. A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG

szarvasmarha fajita" előnyeit (húsa, teje jobb) hangoztatta s annak tartását szorgalmazta. 1852-ben még aránylag kevés ló volt a városban. Igaz, számuk az elkövetkező 15 év alatt lényegesen növekedett. A gyorsabb közlekedés, a teherszállítás és a kereskedelem zavartalanaibb lebonyolítása céljából feltétlenül szükség volt rájuk, és a földek megművelésében is felhasználhatták őket. Ekkoriban már sok szegényparaszt is tartott lovat, mert a növekvő forgalom, a fejlődő kereskedelem következtében lehetőségük nyílt a fuvarozásra. Az élelmezés szempontjából a sertés is fontos háziállat volt. Főleg a hízékony fehér mangalicát tartották. Nemcsak a nagyobb birtokosok, hanem minden földdel rendelkező család, sőt az iparosok és alkalmazottak is igyekeztek hizlalni, hogy fedezzék évi szalonna- és zsírszükségletüket, valamint legalább részben húsellátásukat. Ebben az időszakban Balassagyarmaton is dívott az erdőben való makkoltatás, amiért évente 3—4 ezüstforintot kellett fizetni. Egyébként bőven volt kukorica is a hizlalás céljaira. Az 50—60-as években a juhok tartása még nem jelentett nagyobb gondot, a szegényebb ember is könnyen hozzájuthatott. Sokan tartottak juhot azért is, mert a húsát kedvelték, és a gyapját jól tudták értékesíteni. „Azt lehet mondani — írta 1863-ban a Felvidéki Magyar Közlöny —, hogy ki juhot nem tart, annak nincs pénze." A magyar fajta racka juh gyapjából és bőréiből készült a suba és a guba. A gyapja azonban szövés szempontjából nem volt jó minőségű. A rackát itt is fokozatosan kiszorította a szebb és értékesebb gyapjút adó meitinói juh. Az állatok ápolása, gondozása igen hiányos, az istállók zöme pedig gyakran elhanyagolt és nyomorúságos volt. Az állattenyésztéssel függött össze, hogy a városnak mér volt csordása, bojtára és kan ásza, de több juhászról is történik említés (csak a Nyírjesben az uradalomnál 4—5 volt). A baromfitenyésztés általános volt. A legszegényebb parasztcsaládok is tartottak tyúkot, sokán Iftbát és egyesek kacsát. Ekkor még azonban a városban csak saját szükségletre neveltek és tartottak baromfit.

52 Balassagyarmat határában a polgári abszolutizmus idején nagyobb erdőségek már nem voltak, és a Fényes Elek által említett nyíres erdő is tulajdonképpen jórészt legelő volt. Mindössze csak a 159 hold „cseres erdő" volt igazi erdő.

53 A tagosítás után Balassagyarmaton is volt erdőirtás, mert a parasztság a kezére került erdőket kiirtotta, hogy szántóterületét növelje, s ugyanakkor az építkezéshez és tüzelőnek is szüksége volt fára.

54 A volt nemesi birtokosok nehezen akartak belenyugodni a megváltozott helyzetbe, ezért az őket érintő rendszabályokat csak kényszerből hajtották végre. A városi főbíró jelentése szerint „a kiváltságos rendből" sokan nem fizették az adót. A városi hatóságokat semmibe sem vették. Ebből kifolyólag a város vezetősége többször fordult panasszal a felettes hatóságokhoz és esetleg a bírósághoz is. 1852^ben a város vezetősége igen kedvező jelnek tekintette, hogy gróf Zichy Ferenc divényi uradalma balassagyarmati adóját kifizette, báró Balassa Antal pedig bizonyítványt kért a várostól arról, hogy adóval nem tartozik. A megye vezetői és főbb hivatalnokai (biztos, főispán, főszolgabíró stb.) nagyrészt az önkényuralom idején is a földbirtokosok közül kerültek ki, de csak egy részük lakott a városban. Á többség vidéki birtokán levő kúriájában vagy kastélyában tartott fenn lakást. Á környék földbirtokosai gyakran megjelentek Balassagyarmaton. Itt folytatták ugyanis közéleti tevékenységüket, itt élték társasági életüket, de a város üzletei is vonzották őket. A környék-