Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IV. AZ 1848—1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

•A hagyatéki vagyonbecslésék során az egyik tanácsi feladat a követelések számbavétele volt. Ilyen ügyben fordult a városi tanácshoz 1849. augusztus 21-én Moor Mária, néhai Skonda .János özvegye. Iratában előadta, hogy 1844. szeptember 26-án 1300 pengő forintot adott kölcsön a mostanában elhunyt Bánóczy Sámuel gyógyszerésznek és testvérének. Eléri tehát, hogy a fenti tőkét és kamatait a tanács a hagyatékból számára biztosítsa.

102 Eltartási szerződések kötése is szokásban volt. 1848. december 16-án foglaltatták írásba a tanács előtt megállapodásukat az érdekeltek. Eszerint Jumghantz József tapasztalván Torbitza Mózes és neje iránta tanúsított jóindulatát, és ezért agg korára való tekintettel az ő gyámságuk és gondviselésük alá helyezi magát. Kötelesek őt élelemmel, ruházattal és szállással ellátni, adósságait pedig kifizetni. Ennek fejében átadja nekik a Balassagyarmaton a Kis utcában levő házát és a benne levő dolgait.

103 Vármegyei és városi feladat volt az árak és a helypénz Umitálása és azok betartatása. 1848. július 3-án kelt Prónay József főszolgabírónak a városi tanácshoz ez utóbbi ügyben intézkedő egyik irata. Ez azért figyelemre méltó, mert a megye és a város intézkedési jogára és az e körül támadt bizonytalanságra mutat rá. Eszerint Prónay a helypénzek új szabályozását tartalmazó rendeletét június 25-én kifüggeszttette a városháza kapujára, 27-én pedig leszedette azt, ami „a város polgárai között ingerültséget idézett légyen elő" és ezért a félreértések tisztázására népgyűlés összehívására kérte fel a városi tanácsot. Részletesen elmondja azután, hogy az 1821-ben kelt — és mind a megye, mind a város által jóváhagyott — tarifa elavult, ezért a városi tanács Bozda Mihálynak nem ezen tarifa szerint adta bérbe a helypénzszedés jogát, ö azt hitte, hogy ilyen új tarifának a megállapítása a megye hatáskörébe tartozik és ezért szögeztette ki a június 25-i rendeletét. A polgárok megnyugtatására nézve tehát a népgyűlésen közölni kellett, hogy az 1821. évi régi és a városi tanács által megállapított új tarifát a legközelebbi megyei választmányi ülésen egybe fogják vetni és a kölcsönös kívánalmaknak megfelelően fogják kötelezővé tenni.

104 Sok gondot okozott az árak állandó emelkedése és azok új árszabásokban való feltüntetése. E tekintetben mindenütt nagy a megyében a bizonytalanság. 1848. június 3-án például Grossman Salamon balassagyarmati mészáros ezt panaszolja a városi tanácsnak: annak ellenére, hogy a marhahús ára, akárcsak a sertésé, nem esett limitáció alá és ezért azzal szabadáron lehet kereskedni, őt mégis állandóan ellenőrzik és zaklatják.

105 1849 nyarán már volt ezekre nézve is árszabás, de azt a megye csak Losonc és Balassagyarmat városokra nézve állapította meg. Mégpedig a marhahús fontját — körülbelül fél kilogramm — 30, a juhhúsét 18 váltókrajcárban. Szécsény mezőváros tehát aziránt érdeklődik 1849. augusztus 1-én a balassagyarmati tanácstól, hogy nem változott-e meg ez az árszabás, mert ők eszerint kívánnak méretni, mivel mészárosaik alacsonyabb áron „végső romlás nélkül" nem képesek húst eladná.

106 A mesteremberek ünnep- és hétköznapjai továbbra is a megszokott keretek közt folytak le. Berkesi Imre, Gál János ós nemes Gyürky József a városi tanácshoz címzett 1848. április 8-i beadványukban így írtak erről: „Mi, a kik egy vagy kétszer esztendőben mulathatunk, mint mester emberek, barátságosan, poharak közt anélkül, hogy valakit megbántanánk, vagy a legkisebb rosszat tenni szándékoznánk", április 4-én este is Smidl József serfőzőnél Matulay János borbély, Groma János, Smidl felesége és szakácsné ja társaságában iszogattunk. Ez a vásári napok befejezte utáni baráti poharazgatás nyilván a város legtöbb mesteremberére jellemző volt. Biztos, hogy nem az ő köreikből 11 Balassagyarmat története 161