Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IV. AZ 1848—1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

került ki a Csizmadia utcában levő Lepeczki-féle kocsmában „éjszakánként virradatig devemáló, kártyázó s verekedő" népség.

107 A mesteremberek életének — magánéletük számos vonatkozását is ideértve — a polgári forradalom ellenére is a feudális és katolikus vallásos alapon álló céhek a szabályzói. Még mindig csak a céhbelit tekintik igazi mesterembernek. Iparkodnak is számosan soraikba bekerülni. így 1848. június 4-én a „nemes Szíjjártó Czéh részéről tartott gyűlésben" Reichard Zsigmond szij gyártó legénye kérte a céhbe való felvételét, amit — mivel a remeklést április 4-én Buriusz Mihály József mesternek már bejelentette, az előkészületeket annak elkészítésére megtette — a remek elkészítése után, ha az minden tekintetben meg fog felelni, teljesíteni is fognak.

108 A honvédsereg ruhával és egyéb felszerelési tárgyakkal történő ellátásáról az 1848. szeptember 18-i belügyminiszteri rendelet intézkedett, részletesen leírva a kívánalmakat. Ezek teljesítésével a teljhatalmú megyei választmány 1848. szeptember 24-én foglalkozott és a következőket rendelte el: a honvédruhák beszerzése végett bizottságot küldenek Pestre, hogy az az ottani iparosokkal tárgyaljon. Biztonság okából azonban a gácsi posztó- és a losonci bőrgyár igazgatójával is tárgyalni kell. Bekény János bizottsági tagot kiküldik a megyebeli csizmadiákhoz „az eránt értékezni, hogy mennyi topánt, mi árért és mennyi idő alatt készek megvarrni". Vitális István szolgabírónak pedig meghagyták, hogy a szükséges posztókesztyűkre nézve érintkezzék az ezt gyártó iparosokkal. Minden válasznak szeptember 27-ig kellett megérkeznie.

109 Ebből a választmányi határozatból is látszik, hogy a megye és a város kisiparosai — kivéve a csizmadiákat és vargákat — kevés hadiszállítási lehetőséghez jutottak. Közben egyre nagyobb volt a felvásárlások következtében beállott anyag- és terményhiány.

110

. A városban az egészségügyi ellátottság — mivel a megyei tisztiorvosok egy része is itt lakott — jobb volt, mint az ország mezővárosaiban általában. A megyei választmányok is sokat foglalkoztak egészségügyi kérdésiekkel. így az 1848. április 4-i községi választmányi rendelet 3. §-ának m. pontja a bábákkal és a járványos megbetegedések azonnali bejelentésével foglalkozott.

111 Ez utóbbi különösen fontossá vált az 1849. évi kolerajárvány idején. Kórházunk — akárcsak a losonci kórház is — inkább szegényház, mintsem gyógyító intézmény.

112 Kitűnik ez az egyik alapítványból is, amit Bánóczy Sámuel gyógyszerész tett végrendeletében. Ennek 13. pontja így szól: „Balassa Gyarmati Ispotályra egy ezer öt száz váltó forintokat hagyok úgy, hogy egy ezer váltó forintnak kamatja fordíttasson az ispotályban minden vallási kivétel nélkül koldusok élelmezésére, ötszáz váltó forintnak kamatjából évenként vegyenek fát vagy más fűtésnek valót, hogy télen által a nyomorultak szobái fű tőd jenek, a tőkének kezelése pedig oly emberre bízattasson, kiben tökéletes biztosság van."

113 Igazi kórház csak az 1849 nyarán létesített ideiglenes tábori kórház volt a városban. A társadalom peremére szorultak közé tartoztak a napszámosok és bizonyos tekintetben a zsellérek sorából kikerülő aratók és szolgalegények is. Velük is volt baja a városi tanácsnak. így 1849. július 5-én Csörföly Imre szolgabíró átírt a tanácsnak, hogy több kékkői lakos, akik előzőleg Procopius György búzájának aratására szegődtek el, oda el sem mentek, hanem a balassagyarmati Zichy-vendéglős búzáját aratják. A tanács — a törvény értelmében — azonnal küldje el az őket eredetileg szerződtető földbirtokoshoz.

114 Igen figyelemre méltó özvegy Braidsver Jánosné postamesternőnek 1849. augusztus 10-én kelt, a Városi választmányhoz intézett levele, amelyben a szolgák magatartásáról