Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - IV. AZ 1848—1849-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

dányt a városházán ragasztasson ki, illetve népgyűlésen osztasson szét. A telkesítésből a lelkészek is vegyék ki részüket. Az orosz veszély közvetlenül még nem fenyegette a várost. A Kossuthhoz hű megyei és városi választmány magabiztosan tevékenykedett. Még április folyamán Repeczky kormánybiztos utasítására 200 férőhelyes kórházat hozott létire a város a megyeháza épületében, melynek igazgatója Bérczy Lajos lett. Balassagyarmat élelniiszer-szállítmányaival pedig példamutatóan támogatta a honvédcsapatokat.

75 Amíg ezek az események és előkészületek zajlottak, a város vezető köreiben ismét nyílt szakadás támadt. Az okok a régiek voltak: elégedetlenség a főbíróval és a városi tanács tagjaival szemben és elégedetlenség az uradalmak cenzus követelései miatt. Tajthyval szemben Frőlich Vilmos és pártja lépett fel éspedig sikerrel, mert Tajthyt 1849. július 10-én lemondatták. Utódjául Fröhlichet választották meg. Az ülésen a Repeczky által kinevezett Plachy Zsigmond kékkői járási főszolgabíró elnökölt, akit nyilván elég váratlanul ért Dévény István városi jegyző előterjesztése Balassagyarmat „Mária Terézia alatt elveszett jogainak" visszaadását illetően. Dévény — kellő történeti ismeretek hiányában — azt bizonygatta, hogy az uradalmak megfosztották a várost mezővárosi jogaitól és most már itt az ideje, hogy azokat visszakapja, főbíráját pedig — miként a múlt század második felében a törvény bírót, a iegislatort 1773nig — polgármesternek nevezzék. A Mohorán birtokos és Balassagyarmaton a megyei választmányi üléseken gyakran résztvevő Plachy előtt nyilvánvaló, hogy a város 1848 előtt is teljes jogú mezőváros volt. A jogok visszadásária vonatkozó kérés tehát nem teljesíthető. Azt azonban engedélyezte, hogy a főbírót ezentúl polgármesternek nevezzék.

76 A tanács szerepét átvevő forradalmi választmány a város fejlesztésén is munkálkodott. A július 16-án tartott választmányi ülésen határozat született a szőlőkhöz vezető új híd még feltöltetlen, árvíz idején megközelíthetetlen feljáróinak ós az egész Káposzta (Nagyhíd) utcának a rendbehozatalára. A választmány a közmunkák megszavazásával törekedett megszabadítani a várost a „tisztátalan posványoktól", amelyek „ragadós nyavalyákat" terjesztenek. Megnyittatta az Óváros térre vezető utcákat, amelyeket évtizedeikkel ezelőtt Jaulusz kocsmáros fondorkodással záratott el.

77 Július első napjaiban Repeczky kormánybiztos Balassagyarmatról keltezve több rendeletet adott ki a szabadcsapatok szervezése ügyében. A hadihelyzet kedvezőtlen alakulása következtében Nógrád területe ismét hadszintérré vált, Görgey Komárom várából kivonuló serege akadálytalanul eljutott Vácig. Ez arra késztette Görgeyt, hogy a közvetlen utat jelentő gödöllői irányt feladja és kikerülve az orosz csapatokat, Losoncon át induljon Miskolc felé. Az élelmezési nehézségek és a fáradtság miatt csak 16^án hajnalban folytatódott a továbbvonulás. A sereghez csatlakozott menekülőktől akadályoztatva és az üldözőktől állandóan veszélyeztetve jutottak Rétságig. A fősereg már továbbjutott, mikor az ellenség ágyútüze felgyújtotta a helységet. A fedezéssel megbízott Pöltenberg Ernő honvéd tábornok hátvédjei a Lókos-pataknál vették fel a harcot. A fősereg, miután egy időre megpihent Érsekvadkerten, július 17-én bevonult Balassagyarmatra. Görgey a még Komáromban kapott fejsebétől belázasodva, félájultan érkezett Balassagyarmatra. A tisztek és a sereggel vonuló állami és megyei tisztviselők a városban szálltak meg, a katonák pedig a Balassagyarmat és Szügy közötti mezőn táboroztak le. A sebesült honvédeket a megyeházán kialakított — és a bevonulás előtt