Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

A kizárások és visszaminősítések azonban nem minden esetben voltak indokoltak a megfelelő körültekintő vizsgálat elmaradása miatt. Sőt, olykor egyenesen a politikai elfogultság, szűklátókörűség és a túlhajtott éberség jellemezte azokat. 1945-ben sok olyan becsületes munkásember lépett a pártba, akiknek többsége még minimális politikai képzettséggel sem rendelkezett, de a pártéletben részt vettek, a párttagsággal járó kötelezettségeknek eleget tettek. A felülvizsgálatnál ezek jelentős részét kizárták a pártból: az idősebb nőket azzal, hogy vallásosak, „templomba járók", a férfiakat, hogy politikailag képzetlenek. A legtöbb kizárás Balassagyarmat városban és járásban történt, A szociáldemokrata párt volt tagjainak, főleg a választási harc során tanúsított magatartására hivatkozva javasolták kizárását. Az acélárugyárban például — ahol az egyesülés előtt erős volt az SZDP — a tagság 30 %-át javasolták kizárásra.

27 A tagfelülvizsgálattal egyidőben folyt az alapszervezetek vezetőségeinek átszervezése is. Nézsán például egy jómódú volt Barankovics-párti parasztgazdát, Kisecseten egy szatócsüzlettel rendelkező kiskereskedőt váltottak le — helyesen — a párttitkári funkciójából. Ezen túl azonban több olyan alsószintű vezetőt is leváltottak, akikről azt tartották, hogy régi módszerekkel dolgoznak, s nem fejlődőképesek.

28 A Központi Vezetőség 1949. március 5-i és május 31-i ülése a tagfelvételi zárlatot 1949. november l-ig meghosszabbította, de a tagjelöltfelvételt június 1-től engedélyezte.

29 A tagjelöltfelvételt részletes központi utasítás szabályozta. A Nógrád megyei Pártbizottság 1949-ben 1700 tagjelöltet vehetett fel, s ebből 1000 lehetett ipari munkás, 480 mezőgazdasági munkás, 140 termelőszövetkezeti paraszt, 80 értelmiségi. A tagjelöltek egyharmadának nőnek kellett lenni, és a kormegoszlást így határozták meg: 35 % 24 év alatt, 45 % 24—35 év között. 20 % 35—50 év között, 50 éven felül csak kivételes esetekben fogadhattak el jelentkezést. Ezeket a keretszámokat azután a megyei pártbizottság mechanikusan tovább bontotta, és valamennyi pártszervezet megkapta, hogy — tekintet nélkül a helyi körülményekre — hány és milyen tagjelöltet kell felvenni az adott hónapban.™ A tagjelöltfelvételi rendszer bürokratikus merevségének negatív következményei annyira nyilvánvalóak voltak, hogy már nem lehetett kitérni felülvizsgálata elől. A Szervező Bizottság 1949. október 31-i ülése elvetette a pártépítést sémákba szorító hibás munkamódszert. Ennek alapján a megyei pártbizottság november 14-i ülésén szintén megszüntette a tagjelöltfelvétel számszerű előírását. Nógrádban különösen kiütközött, hogy a tagsági összetétel változtatásának mechanikus központi szabályozása mennyire szemben áll a valóságos lehetőségekkel. Az 1948. októberi 64 %-ról 1950. januárra 72,3 %-ra emelkedett a munkás származásúak hányada és ugyanazon időben mindössze 15,8 %-ról 19,1 %-ra növekedett a paraszt származásúak részaránya. A munkásjelleg túlhajtása, erőltetése átcsapott a másik végletbe, „elmosódottá tette üzemeinkben a párt és a munkásosztály közötti különbséget" — ahogy a megyei pártbizottság november 14-i ülése is megállapította. 1950 januárban 19 627 munkás származású párttag volt a megyében. De ugyanezen időben az ipar, építőipar és a közlekedés dolgozóinak száma együttvéve is alig volt több (22 100 fő) ennél.

31 A munkások számának növelése tehát Nógrádban egyet je-