Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

lentett azzal, hogy minden kétkezi dolgozót, aki az ipari szektorban állt alkalmazásban — akár érdemes rá, akár nem — beszervezik az MDP-be, azaz éppen azt teszik, ami ellen hadakoznak: újra felhígítják a pártot. Fontos mozzanata volt a megyében a párt fejlődésének a bányaüzemi pártszervezetek megalakulása 1949 második felében. Az üzemi bányászpártszervezeteket a Szervező Bizottság 1949. augusztus 1-i határozata kezdeményezte és a pártmunkának a gazdasági életben betöltött, egyre növekvő szerepe hívta életre.

32 (Addig a bányász párttagok a községi, illetve bányatelepi pártszervezetekhez tartoztak és kevésbé voltak mozgósíthatók a termelési feladatok megoldására.) A megyei pártbizottság 1949. augusztus 4-i ülésén a megalakuló új pártszervezetek legfontosabb feladatait a termelés irányításában, a politikai felvilágosító munka állandósításában, a versenymozgalom kiszélesítésében és a szakszervezetek tevékenységének segítésében, ellenőrzésében jelölte meg. Az akkor bontakozó állami építőipar egyre gyarapodó munkáslétszáma (1949-ben 1700 fő) és a bányászathoz közel hasonló jelentősége a gazdasági tervek végrehajtásában a pártépítés fellendítését igényelte az építkezéseken is. A megyei bizottság 1949. szeptember 5-én hozott határozatot az építőipari pártszervezetek megalakítására; különválasztva egymástól az üzemi és lakóterületi pártszervezeteket.

33 Az 1949. március 5-i KV határozat értelmében folytatódott a pártszervezetek vezetőségeinek átszervezése is. Minden vezetőségi taggal külön-külön foglalkoztak politikai megbízhatóság szempontjából. Az elbírálásnál két szempont játszott döntő szerepet. Az egyik a párt parasztpolitikájához, pontosabban a kollektivizáláshoz való viszony, a másik a Rajk László 1949 május végi alaptalan letartóztatásával és törvénysértő perével kapcsolatos ún. éberségi kampány betartása. Akik ezen kritériumoknak nem feleltek meg, mint fejlődésképtelen vezetők kerültek leváltásra, s helyükre új, a tagfelülvizsgálat során megismert és az 1949. májusi választásokon kitűnt káderek kerültek. A leváltottak között növekedett azoknak az 1945-ös párttagoknak a száma, akik hozzászokva a pártdemokrácia légköréhez, gyakran éltek a kritika eszközeivel és bátran véleményt nyilvánítottak. A választások után mintegy 46 községben tervezték a vezetőségek újjászervezését, de a személy változások természetesen ennél több alapszervezetet érintettek. Nem egy helyen, mint például az acélgyárban, a pártvezetőség teljes gárdája kicserélődött. Ekkor, 1949 júniusában mentették fel egyébként a párt megyei bizottsága éléről Oczel Jánost is.

34 A megyei bizottság 1949. augusztus 10-i keltezéssel megkapta a Titkárság határozatát a politikai éberség megjavításáról, a bizalmas ügykezelés bevezetéséről. Nógrádban főként ezek után öltött széles méreteket az „éberségi'' hullám. Augusztus 16-án éjjel egy váratlan központi ellenőrző vizsgálat „súlyos mulasztásokat" fedett fel. „Az asztalfiókok ki voltak nyitva — számolt be az ellenőrzés eredményéről az MB egyik tagja —, jegyzőkönyvek, kádervéleményezések lent az oktatási osztályon voltak találhatók... Az ipari osztályon az íróasztalok a legkisebb fióktól a legnagyobbig mind nyitva voltak. "Úgyhogy ami iratot talált kint az asztalon, nyitott fiókokban a budapesti ellenőrző elvtárs, azt összecsomagolta és magával vitte. Továbbá a fiókokban fontos pártökmányok — mint pl. megbízólevelek és különböző iratok — szanaszét hevertek." A megyei pártbizottság augusztus 16-án külön határozatban foglal-