Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

gálják felül az eddig létrejött szervezetek összetételét és a szükséges korrekciókat végezzék el. Ez az intézkedés több helyen valójában a középparaszti rétegnek az új tömegszervezetből való kiszorítását eredményezte. A DÉFOSZ szervezési koncepciójának változása nehéz helyzetbe hozta Nógrádot. Miután falun a párt szervezeti ereje gyengébb volt, sok helyen nem tudott megfelelő számú MDP-tagot beállítani a DÉFOSZ-vezetőségekbe, vagy pedig a delegált személyekkel a község dolgozói nem szimpatizáltak. így a DÉFOSZ-titkárok nagy része a községi párttitkár lett. 1949 március elejéig 116 községben alakult meg a DÉFOSZ-szervezet, de 17 községben az MDP részvételi aránya még mindig nem érte el a kívánt 60 %-ot, ezért a szervezeteket feloszlatták.

22 1949 március végétől kezdték meg a DÉFOSZ-szervezeteken belül a munkástagozatok létrehozását. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a DÉFOSZ működése a legtöbb helyen a munkaközvetítésre szűkült. „A párttagság, főleg a szegényparasztság :

— állapította meg a megyei pártbizottság — a DÉFOS2' egyedüli feladatát a munkaközvetítésben látja."

23 1950-ben 153 DÉFOSZ-szervezet működött a megyében 24 452 taggal, s ennek közel fele (11 195 fő) a munkástagozatban helyezkedett el. Az 1950 tavaszán megválasztott DÉFOSZ vezetőségi tagok 63,4 %-a az MDP tagjai közül került ki. A vezetőségi tagok 31 %-a agrárproletár, 32 %-a 1—3 holdas, 20 %-a 3—5 holdas, 12 %-a 5—8 holdas, 5 %-a 8—15 holdas birtokos paraszt volt.

24 Az új tömegszervezetet azonban egyre kevésbé foglalkoztatták a megyében, s így természetesen hamarosan elsorvadt. 1952 januárjában pedig központilag is megszűnt és örökébe — a formális létet megőrizve — a MEDOSZ lépett. A párt vezető szerepének „monopolisztikus" felfogása nagyrészt a többi tömegszervezetet is (szakszervezet, MNDSZ, ifjúsági szervezetek) megfosztotta önálló politikai-mozgalmi szerepétől, sajátos arculatától, érdekvédelmi funkciójától. A tömegszervezetek munkája 1948 második felétől szinte kizárólagosan a központi utasítások végrehajtására, a termelés, a munka verseny, a begyűjtés szervezésére korlátozódott. Ezzel egyidejűleg tevékenységükben erősen tért hódított a bürokratikus módszerek alkalmazása, ami — az 50-es évek elejére — elkerülhetetlenül a tömegszervezeti munka elszürküléséhez vezetett. 1949 február közepére Nógrádban befejeződött az MDP tagjainak felülvizsgálata. Az 1948. októberi statisztika szerint a megyében 38 180 párttagot vettek nyilvántartásba, ebből 33 819 fő jelent meg a felülvizsgáló bizottságok előtt. A felülvizsgálat eredményeképpen 26 366 főt tartottak továbbra is alkalmasnak párttagságra, 3749 főt kizártak és 3704 főt visszaminősítettek tagjelöltnek. A nyilvántartott párttagság száma tehát — a visszaminősítésekkel együtt — 19 %-kal (országosan 27 %-kal) csökkent.

25 A tagfelülvizsgálat egészében erősítette a pártot a megyében. A karrierista, meggyőződés nélküli, többször ellenséges elemek kizárása növelte az MDP tekintélyét mind a párttagok, mind a pártonkívüliek körében. „A Kisgazdapárt és a Parasztpárt, valamint a pártonkívüliek nagy csodálkozásuknak adtak kifejezést a kizárásokkal kapcsolatban. Űgy látják, hogy pártunk alapos munkát végzett"

20 — írja egy 1948. decemberi jelentés. Növekedett a párttagság aktivitása, nagy számban jelentkeztek pártoktatásra, javult a belső fegyelem. Számos tehetséges új káder került a párt soraiban felszínre.