Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

nagyobb „érzelmi problémát" a hercegprímás bíróság elé állítása. A papság nagy része a megyében várakozó álláspontra helyezkedett: sem Mindszenty mellett, sem ellene nem foglaltak állást. Ez jelentősen megkönnyítette a tömegpolitikai munkát. Néhány község (Ecseg, Érsekvadkert, Mátranovák) papja azonban nyíltan is elítélte Mindszenty tevékenységét, és hitet tett a népi de mokrácia mellett.

18 A megyében uralkodó kedvező politikai hangulat kifejezésre jutott az 1949. május 15-i választási eredményekben. A választók 98,1 %-a szavazott a függetlenségi népfront jelöltjeire (országosan 95,6 %). Salgótarjánban 100 %-os, a salgótarjáni és a szobi járásban, valamint Balassagyarmaton (!) 99 % fölötti eredménnyel a népfront lett a győztes. Egyedül a sziráki járásban mozgott a szavazatok aránya nagyjában az országos szinten (95,4 %).

19 Kétségtelen, hogy a megye lakosságának döntő többsége támogatta a párt politikáját, de ezek az igen magas számok mégsem tükrözték hűen a tömegek tényleges politikai állapotát. Jelentkezett e számokban már a dinamikus — gyakran erkölcsi és adminiszratív nyomásba átcsapó — választási agitáció hatása is, azaz az eredmények magukon viseltek bizonyos formalitást. A népfrontbizottságok •—• a Központi Vezetőség 1949. március 5-i ülésén kinyilvánított elhatározásnak megfelelően — a májusi választások után szinte egyik napról a másikra megszűntek, s ezzel együtt „eltűntek" a koalíciós pártok is.

20 Nyilvánvalóvá vált, hogy a népfrontbizottságok csupán a választások alkalmából megalakított ideiglenes alakulatok voltak, amelyekre az MDP már tömegszervezeti jelleggel sem tartott igényt. A népfrontbizottságok szervezésével párhuzamosan ugyanis az MDP lépéseket tett az elhaló parasztpártok szervezeteiből kieső falusi tömegek összefogására, egy egységes falusi tömegszervezet létrehozására. 1948 december közepén egyesítették a két legnagyobb paraszti tömegszervezetet, az UFOSZ-t és a FÉKOSZ-t, DÉFOSZ néven. Az egyesítés előkészítésére 1948. október 2-án a megyében konferenciát tartottak, amely szerint az új tömegszervezetnek egyesítenie kellett magában a szegényparasztokat h kisés középparasztokat. Fontos feladata volt a kulákok elleni osztályharc vitele, továbbá a dolgozó parasztság szövetkezeti mozgalmának támogatása. A megyében 1948 október végén kezdődtek az egyesítő konferenciák, de még 1949 tavaszán is folyt a DÉFOSZ-szervezetek megalakítása. Az egyesülést akadályozta szinte mindenütt a birtokos parasztság és e tömegszervezet iránti nagyfokú politikai bizalmatlanság. „Az UFOSZ főleg kistermelő parasztokból áll, nem olyan szilárd bázisa a demokráciának, a munkás-paraszt szövetségnek, mint a FÉKOSZ" — fogalmazódott meg az egyesülést előkészítő konferencián. Az UFOSZ-ben tömörült újgazdák tulajdonosi mivoltukból fakadóan ingadozók, azok is, akik a felszabadulás előtt agrárproletárok voltak.

21 Gátolták az új paraszti tömegszervezet térhódítását az agrárpolitika jelentkező torzulásai, a beszervezendők körének időközbeni szűkítése, és az ún. munkástagozatok erőltetett megalakítása is. 1949 február elején — központi útmutatás alapján — a megyei pártbizottság utasította a DÉFOSZ megyei titkárságát, hogy csak ott' tartsák meg az alakuló gyűléseket, ahol a DÉFOSZ-szervezetek vezetőségeiben biztosítani tudják az MDP 60 %-os többségi arányát; továbbá, hogy ennek megfelelően vizs-