Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

ból és egy 60 éves idős gazdából állt. Az alsóbb szervezetekben még rosszabb volt a helyzet. A Nemzeti Parasztpárt szervezeti állapota hasonló volt a kisgazdapártéhoz. „A koalíció többi pártjai mondhatjuk azt, hogy csak papíron vannak"

13 — vonta le a következtetést egy 1948. december 3-i megyei jelentés. Mégis 1949 tavaszán egy rövid időre újra teret kapott a koalíciós politika. Az MDP megyei vezetősége a választások alkalmából — taktikai okokból, a „koalíciós jelleg" megőrzése végett — bizonyos határok között aktivizálta a már „kihaló"-félben levő parasztpártokat. Részvételükkel — a választások előkészítésére — 1949. február 14-én megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront Megyei Bizottsága. De a 15 tagú megyei vezetőségnek csaknem háromnegyed része MDP-tag lett. Az alakuló ülés minden további nélkül magáévá tette a népfront országos programját s megyei programot nem dolgozott ki. Ezt követően a községekben is létrehozták a többnyire héttagú népfrontbizottságokat. Az alakuló gyűléseket mindenütt az MDP kiküldöttei vezették. A népfrontbizottságok vezetőségeibe általában öt MDP- és egy-egy kisgazdapárti, illetve parasztpárti tag került be. A bizottságok elnökei és titkárai valamennyien MDP-tagok voltak.

14 Több községben, ahol a megyei bizottság kifogást emelt a népfrontvezetőségekbe delegált kisgazda vagy parasztpárti képviselők ellen, ott helyükbe szintén MDP-tagot választottak meg. A népfrontbizottságok szervezése során — a kisgazdapárt megyei intézkedésére — egyes községekben kezdték életre hívni a pártszervezeteket és tagsági könyvet osztogattak. „Mi ezeket leállítottuk — írja egy február 18-i jelentés —, és felhívtuk a kisgazdapárt vezetőinek figyelmét arra, hogy inkább tisztítsák meg soraikat, ne pedig az eddig Barankovicsék oldalán álló parasztokból töltsék azt fel."

15 A két parasztpártot az MDP megyei vezetősége igen nagy „óvatossággal" vonta be a választások gyakorlati előkészítésébe. A választási agitációban való részvételüket csak ott igényelték (szobi, balassagyarmati, rétsági járás), ahol az MDP-nek viszonylag kisebb volt a befolyása, de előadóik mellé itt is képzett és tapasztalt párttagokat állítottak. Nagyobb aktivitást a népfrontprogram propagálásában csupán a Nemzeti Parasztpárt fejtett ki. Ugyanakkor Márkházán a kisgazdapárt egyáltalán nem akart a kommunistákkal együtt dolgozni, Terényben pedig kifejezetten a függetlenségi népfront ellen agitáltak.

16 A választások politikai előkészítésének munkáját tehát lényegében teljes egészében az MDP szervezetei végezték. Több száz párttag, falu járó, kultúrmunkás vett részt benne. Minden községben a járási pártbizottságok irányításával agitációs csoport működött. A pártszervezetek április második és május első felében csaknem 650 falusi kisgyűlést szerveztek. 1949. május 8-án Salgótarjánban a választási nagygyűlésen Kádár János beszélt megközelítően 15 ezer ember előtt. A lőrinci és a kisterenyei nagygyűlésnek pedig Szőnyi Tibor volt a szónoka.

17 Ellenséges megnyilvánulások, híresztelések csak elvétve akadtak, nem zavarták a választási munkát. Az egyházi reakció passzív maradt, annak ellenére, hogy ez időben (február elején) zajlott az 1948 végén letartóztatott Mindszenty József és társainak pere. Főleg az erősen vallásos falusi asszonyoknál okozott