Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

hanem azonnal, nyersen, drasztikusan akarták az SZDP volt tagjaival elfogadtatni." Néhány helyen a volt SZDP-tagok nem jól érezték magukat a közös párthelyiségekben, amelyek mindenütt a volt MKP-helyiségek voltak. A megyei bizottság beavatkozása érezhetően javított ugyan a helyzeten, de maradéktalanul nem szüntette meg a problémákat.

2 A megyei bizottság igyekezett megerősíteni az új járási és körzeti bizottságokat, de különösen a falusi pártszervezeteket. Ezért a megyei pártválasztmány és a megyei pártbizottság tagjai hetenként több napig tartózkodtak e

gy-egy járási, körzeti székhelyen, hogy közvetlenül és konkrétan segíthessék az ott dolgozó pártmunkásokat. A megyében az egyesülés után 3107 pártmunkás igazolványt adtak ki.

3 Ezek közül 2400-at a pártbizalmiak, 207-et a titkárok, 130-at a megyei, járási, körzeti és városi bizottsági aktivisták, 150-et pedig a tömegszervezetekben dolgozó párttagok kaptak. Az eszmei-politikai-szervezeti egység megszilárdítását szolgálta a párt sorainak azon elemektől való megtisztítása, akiket minden meggyőződés nélkül a politikai küzdelmek végeredményének sodró ereje „vitt" csupán a munkáspártok soraiba. Nógrádban különösen magas volt a párttagság aránya, mégpedig 1948 júniusában az összlakosság 18 %-a (az országos arány 12 %) volt. A pártszervezetek feltöltődése az egyesülési kongresszus után azonban még csak fokozódott, s júliusban a párttagság száma már elérte a 40 800 főt.'* „Megyénk területén az egyesítő kongresszus után — írja a megyei titkár 1948. július 7-i jelentésében — a politikai hangulat teljesen megváltozott, a parasztság széles tömegei is közelednek pártunk felé." A parasztságon túl „különösen az értelmiségnél tapasztalható az, hogy igyekeznek az MDP-be belépni". Az egyes paraszti és értelmiségi rétegek ezidőbeli gondolkodását jól jellemzi a következő megnyilatkozás: „... hogyha már a két párt egyesült az MDP név alatt, mi is magyar dolgozók vagyunk, tehát miért legyünk más pártnak tagjai". E felfogás elterjedése folytán, "... ha nem volna tagfelvételi zárlat, párttunk taglétszáma falun és városban megduplázódna" — volt a korabeli vélemény.

5 A párttagság nagymértékű felduzzasztásával együtt járó hígulás negatív hatásai már a nyár végén kezdtek jelentkezni. „Az egyesülés óta pártunkon belül elharapóztak a bajok, személyeskedések, klikkek, frakciók. Tagjaink nem fogadják el a határozatot... A pártfegyelem meglazult és a szervezeti élet egészségtelen vágányon halad, — állapította meg az 1948. szeptember 6-i megyei bizottsági ülésen Oczel János megyei titkár. A tagdíjfizetésnél is visszaesés mutatkozott: a tagkönyvcsere alkalmával, 1948 januárjában a párttagság 90 százalékának még rendezett volt a tagdíja, július végére azonban már csak 67 százalékának. A párt szociális összetételének alakulását is többen kifogásolták a megyei pártválaszmány 1948. szeptember 20—21-i ülésén; főleg olyan jelenségek miatt, mint ami Nógrádverőcén is előfordult, hogy ti. a pártszervezet 7 tagú vezetőségében egyetlen paraszt és munkás sem volt.

6 Mindezek a körülmények a megyében is szükségessé tették annak felülvizsgálását, hogy „kik és miért jöttek be a pártba". A megye pártmunkásai, a párttagság politikailag aktív része érzékelte a problémát, s ezért nem érte váratlanul őket a Politikai Bizottság 1948. szeptember 2-i határozata, amely elrendelte szeptember 6-tól 1949. március 6-ig a tag- és tagjelöltfelvételi zárla-