Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

akcióprogramja például megállapította: „Célunk a dolgozók széles tömegeinek megvédése, a munkanélküliség megszüntetése, a közellátás terén fennálló akadályok elhárítása."

219 Elkészült a megye 3 éves terve is, amely kommunális, kulturális és egészségügyi fejlesztési célkitűzéseket rögzített. Az a törődés, amely az akcióprogramok során is megnyilvánult a kommunisták részéről a dolgozó emberek sorsával, életkörülményeinek jövőbeli alakulásával kapcsolatosan, növelte a párt iránti bizalmat, erősítette a tömegek közötti befolyását. A megyei konferencia után, 1947 márciusában már közel 26 ezer tagja volt a pártnak. A létszámbeli gyarapodás különösen falun volt figyelemre méltó. Nemcsak a FKGP-ból átjöttek, hanem mintegy 350 volt szociáldemokrata párttag is gyarapította a MKP sorait. Sőt, 1947 júniusában Balassagyarmaton is számottevő volt a párt szervezeti fejlődése.

220 A baloldali pártok erejének és befolyásának növekedése — gyakran a kisgazdapárt rovására — azonban korántsem jelentette a kisgazdapárt teljes felbomlását, s még kevésbé a kisgazdapárti tömegeknek a baloldali pártokhoz való csatlakozását. A kisgazdapártnak 1947 tavaszán számottevő szervezetei voltak a járásokban. A balassagyarmati járásban levő Becskén 225, Mohorán 300, Dejtáron 428, Csitáron 480 tagú kisgazdapárti szervezet működött. Hasonlóan a nógrádi (rétsági) járásban Nagyorosziban 200, Kosdon 270, Diósjenőn pedig 762 tagja volt a pártnak. A sziráki járásban viszont Héhalmon 300, Zagyvaszántón 370, Szirákon 400 és Kallón 560 tagú szervezeteket tartottak nyilván. De még a salgótarjáni járásban is elég népes szervezetek voltak. Így Zagyvapálfalván 330, Homokterenyén 148, Mátraszelén 182, Zabaron 124 tagja volt az FKGP-nek.

221 A tavasz végére és a nyár elejére azonban az említett szervezetek létszáma is megcsappant. A kisgazdapárt vezetői, nemzetgyűlési képviselői közül többen — főleg 1947 májusában és júniusában — többé-kevésbé lojális, koalíciós szellemű beszédekkel, nyilatkozatokkal próbálták a tagságot megőrizni. Ezt tette Filó Sámuel, Mátéffy Géza és mások is. Erőfeszítésük azonban nem sok eredménynyel járt, mert a helyi vezetőknek az a része, amely eddig a jobbszárny felé tájékozódott, változatlanul jobboldali politikai elhelyezkedést keresett. A kisgazdapárti parasztság jelentős része pedig a párt vezetőiből kiábrándulva nem csatlakozott egyelőre egyetlen politikai párthoz sem, hanem visszahúzódott a politikától, s majd a fakultatív vallásoktatás bevezetése elleni akciók során szinte teljesen kiszolgáltatta magát a katolikus papságnak. Ily módon Nógrád megyében is „felhalmozódott" olyan paraszti tömeg, amely a baloldali pártoktól való tartózkodásával egyidejűleg lassan a jobboldali ellenzéki pártok befolyása alá került. Kovács László már 1946 derekára — szabadságpárti képviselő korában — megpróbálta a megyében a szabadságpártot megalakítani. Ez a kísérlet azonban kudarcot vallott, hasonlóan az 1947. évi tavaszi próbálkozáshoz.

222 Nem így a Demokrata Néppárt, amely a választások idejére jelentős paraszti tömegeket tudott maga köré felsorakoztatni.