Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
AZ 1947. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK. A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELME 1947 júniusától a pártok figyelme Nógrád megyében mindinkább az esedékes választások előkészítésére, a választási kampányra összpontosult. A kommunista párt politikailag és szervezetileg megerősödve indult a választási küzdelmekbe. Taglétszáma 1947 júliusában már elérte a 27 ezer, augusztusban pedig a 29 ezer főt. 223 A mintegy kétezer fős gyarapodás zömmel a mezőgazdasági járásokban következett be. A párt választási célkitűzései között jelentős helyet foglalt el a megye lakosságának a 3 éves terv megvalósítására való ösztönzése, amely egyben döntő feltétele volt a dolgozó tömegek életszínvonala további emelésének is. A pártnak valóban volt konkrét mondanivalója a lakosság minden dolgozó rétegéhez: a nagybankok államosítása, a kiosztott földek telekkönyvezése, a magántulajdon és a vallásszabadság tiszteletben tartása stb. Kétségkívül olyan követelések voltak, amelyek ígéretesnek mutatkoztak a lakosság politikailag elmaradottabb része szempontjából is. A párt rendkívül nagy aktivitással, a gyűlések sorozatával, továbbá csoportos és egyéni beszélgetések útján eljutott úgyszólván a megye minden választójához. Így, kétségkívül az eredményes munka optimizmusától áthatva tekinthetett a választások elé. Nem volt ugyanez elmondható a másik munkáspártról, az SZDP-ről. Az 1945-ös választásokból az SZDP megyei szervei nem vonták le a megfelelő következtetéseket. A választások után mindössze néhány személycserét hajtottak végre. A Politikai Bizottság a peyerista megyei titkár helyére új megyei titkárt küldött, aki felmentette a közismerten jobboldali, munkásáruló salgótarjáni városi titkárt és a párt néhány járási titkárát, de az ő politikai vonalvezetésében is megmaradt az ingadozás és a kommunistaellenesség. Az új megyei titkár maga is „szétesett mozgalom"-ként jellemezte a megyei szervezetet: „Rendkívül erős a klérus befolyása és nagy az ellenszenv a KB irányába. Munkásegységről a járási titkárok alig mernek beszélni, mert igen ellenszenves a hangulat az MKP-val szemben. Az MKP már most úgy viszi az agitációt, hogy a választásokon közösen indulunk. Ez természetesen rontja a mi esélyeinket, és már megindítottam az akciót — írta a pártközpontnak küldött jelentésében Márkus Lajos —, melyben minden gyűlésen bejelentjük, hogy önállóan és független pártként indulunk." 224 Az SZDP központi vezetősége éppúgy, mint a megye, nagy várakozással nézett Márkus és az új vezetőség munkája elé. Állásfoglalásai, intézkedései alapján azonban maguk a szociáldemokrata párttagok is csakhamar eltérő módon ítélték meg. A vezetőség baloldali része azért vonta felelősségre az új megyei titkárt, mert „a balassagyarmati szellem ellen nem tesz semmit". Peyeristának is mondták, mert teret engedett annak a véleménynek, hogy az MKP-val való együttműködés nem kívánatos. Az SZDP megosztott vezetéssel, zavaros, heterogén összetételű párttagsággal indult neki a választásoknak. A választások közeledtével az SZDP-ben nőtt a kommunistaellenesség: „A földreformot az SZDP valósította meg, az MKP vissza akarta szedni és államosítani"; „Az MKP kolhozt akart"; „Az MKP hamarosan megszűnik, ezrével kérik átigazolásukat. A magyar parasztság 1 milliós tömege már nálunk van'' — mondották a szociáldemokraták választási agitációjuk során.
