Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

Ebben a kritikus helyzetben a párt és gazdasági szervek vezetői a bányászok legjobbjaihoz fordultak. Kérték segítségüket, támogatásukat. Kell a szén — mondották —, mert Budapesten csak a csepeli üzemekben 7000 fő nem dolgozhat a szén-, illetve áramhiány miatt. „Ha hamarosan nem kapnak szenet, akkor még 1200 dolgozót kénytelenek más munkára irányítani",

145 s a többi gyárban hasonló a helyzet. A felhívás hatására 1946 februárjában indult a széncsata: az első munkaverseny Magyarországon. A szénmedencék és a bányák páros versenyre hívták ki egymást. Tatabánya Salgótarjánnal, Dorog Péccsel kelt versenyre. A cél az volt, hogy március 15-re napi 2000 vagon szenet, május l-re pedig napi 2500-at termeljenek. A salgótarjáni és tatabányai bányászok közül sokan — jutalomszén, illetve -pénz ellenében — lemondtak az évi szabadságukról és példájuk követésére szólították fel a más medenceieket is. Emellett a kitűzött cél megvalósítása érdekében emelni kellett a létszámot, javítani a munkafegyelmet s fokozni a teljesítményeket. A széncsata nagy visszhangot keltett az egész magyar társadalomban. Nemcsak a több szén. a jobb villanyáram-ellátás, hanem a vállalkozás hősiessége miatt is. A hősiesség miatt, amely jelezte, hogy a munkásosztályban van erő és akarat az ország megmentésére, a rettenetes gazdasági helyzet leküzdésére. A kormány március 3-ával felemelte a bányászok élelmiszer fejadagját. Toborzás indult a bányák létszámhiányának csökkentéséért. Jöttek is a bányákba dolgozni felnőtt munkások és a MADISZ-fiatalok brigádjai. Az üzemek is küldtek önkéntes brigádokat a vagonok szénnel való megrakására, a szállítás meggyorsítására. A széncsata sikeresen indult. A termelés, ha eleinte lassú ütemben is, de emelkedni kezdett. Sok nehézséget, értetlenséget, fegyelmezetlenséget, lazaságot kellett megszüntetni. Többször történt meg, hogy a hősies erőfeszítéseket tudatosan előidézett vagy véletlenül keletkezett akadályok zavarták meg. Legtöbb gondot az élelem-, a lábbeli-ellátás és a fizetések rendezetlensége okozta. A nagybátonyi üb-nek az okozott gondot, hogy az élelmezésben a szükséges 6400 kalória helyett csupán 3622 kalóriát lehetett biztosítani a bányászok részére, és mindössze 680 pár bakancshoz jutottak hozzá, bár kétszer annyi kellett volna még.

146 Nemtiben és Mátranovákon amiatt volt feszült a helyzet, hogy a bányászoknak a szénprémiumot nem fizették ki. A fáradtság, az ideges hangulat és a fásultság miatt nemegyszer 2—3 napra is leállt a munka. A leállások esetenként 50—100 vagonnyi kiesést okoztak. A kommunisták, az üzemi bizottságok tagjai gyűléseken, beszélgetéseken tájékoztatták a bányászokat az elért eredményekről, az ellátás megjavítására tett intézkedésekről. Nem engedték, hogy csüggedés, kishitűség, demagógia legyen úrrá az embereken, arra törekedtek, hogy a vállalkozást siker kövesse. A széncsata kapcsán a nógrádi bányavidék napi 352 vagonos termelését május l-re 557 vagonra emelte fel. Több bánya* s még több csapat teljesítménye elérte az 1943-as szintet.

147 Az eredmény egyértelműen azt bizonyította, hogy — ha az élelem- és a bányafa-ellátás, valamint a szállítást megjavítják — a termelés még tovább emelhető.