Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
— igyekeztek erősíteni pozícióikat, ami azonban önmaguknak is ártott. Az SZDP Nógrád megyei szervei magatartásának legfőbb oka a tagok már említett összetételén túl az volt, hogy a párt járási és megyei vezetése olyanok kezébe került, akiit nem voltak hívei' a két munkáspárt együttműködésének. Emellett pl. a rétsági járásban a helyi szociáldemokrata vezetők a kitelepítendő volksbundisták mentesítésén ügyködtek. Mindezek következtében a Baloldali Blokk megalakulása sem változtatott lényegesen azon a helyzeten, hogy a két munkáspárt „széthúzott" a megyében. Sőt a balodali erők tömörítését és összefogását az sem biztosította, hogy az NPP, főleg a földreform vívmányainak a védelmében közeledett a kommunista párthoz. Nem hozta közelebb, hanem bizonyos fokig inkább távolította egymástól a két munkáspártot a megyében a baloldali erők országos sikereként elkönyvelhető B-listázások végrehajtása sem. Nógrád megyében a B-listázás során a járási és községi hivatalnokok közül 263 főt bocsátottak el. 1 ' 1 ' 1 Az elbocsátottak egyharmada az SZDP tagja volt, nekik azonban valójában tagkönyvükön kívül vajmi kevés közük volt a szociáldemokrata mozgalomhoz. A bizottságok körültekintően, felelősségteljesen végezték munkájukat. Fellebbezés után az elbocsátottaknak még 5 %-át sem kellett visszavenni. A B-listázás után a közigazgatási szervekben hatékonyabbá vált a központi irányítás. A központi akarat érvényesítése mellett azonban növekedett az önkormányzati tevékenység is. A közigazgatási szervek saját bevételeikből gazdálkodtak, a stabilizáció megvalósítása után költségvetést készítettek, szigorú takarékosság mellett. Programba vették a földek minél jobb megművelését, s ahol erre mód volt, a tájjellegű gazdaság, a belterjesség fejlesztését. Kulturális téren az iskolák mielőbbi helyreállítására, az iskolai oktatásra és a felnőttek közötti népművelésre fordították a legtöbb figyelmet. A kommunista törvényhatósági bizottsági, nemzeti bizottsági tagok havonta beszámolót, panasznapot tartottak. Azokat a munkásokat és parasztokat, akiket a közhivatalokba küldtek dolgozni, a szakszervezetek előzetesen közigazgatási tanfolyamokon képezték ki. A személyi feltételek megteremtése után a közigazgatási tevékenység demokratizálása, a tömegek alkotókészségének felhasználása és kibontakoztatása végett a közigazgatási szervek az MKP javaslatára községpolitikai terveket készítettek. E terveket a lakosság megkérdezése után véglegesítették. A kisgazdapártba tömörült jobboldal a politikai támadást gazdasági támadással párosította. Kétségbe vonta az MKP országos pártértekezlete határozatának, a fasiszták miatt lerombolt ország saját erőből való újjáépítésének lehetőségét. „Csak külföldi segéllyel lehet talpraállítani az országot" — hirdette nyíltan. A politikailag elmaradt, kishitű embereket ezzel átmenetileg meg is tudta téveszteni. Annál is inkább, mivel 1946-ban a háborús pusztulás és a fokozódó tőkés spekuláció következményeképpen az infláció mind elviselhetetlenebbé, az ország gazdasági helyzete pedig szinte katasztrofálissá vált. A salgótarjáni iparmedence gyáraiban, bányáiban — épp úgy, mint másutt — a magas beteglétszám, a*sok hiányzás állandósult. Sok ipari munkás batyuzni járt falura, hogy elcserélhető ingóságaiért élelmet szerezzen. A munkafegyelem tovább romlott. Az üzemek anyaggal, üres csillékkel, vagonokkal való ellátása akadozott. Az 1945 őszétől országosan jelentkező szénválság veszélyeztette az újjáépítés munkáját.
