Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

tapasztalataikat. A pártnapok intézménye — a taggyűlések és pártiskolák mellett — hatékony politikai iskolának bizonyult és a felszabadulás utáni években nagy szerepet játszott a tömegek politikai képzésében. A másik, párton belüli feladat 1945 vége felé a nagylétszámú pártszervezeteknek kisebbekre történő bontása, s a járási, városi pártszervek megerősítése volt. Ugyanis a nagylétszámú — általában több száz főt tömörítő — pártszervezetek már nem biztosították a feltételeket a párt eszmei, politikai, cselekvési egységének fejlesztéséhez. Főképpen Salgótarjánban jelentkeztek e problémák, ahol a városi bizottság néhány munkatársa — bár munkájukat nagylétszámú aktíva segítette és komoly erőfeszítéssel dolgoztak — képtelen volt megfelelő kapcsolatot tartani a nagylétszámú párttagsággal és a pártonkívüliekkel, amikor az újjáépítés és az élesedő harcok is tetézték tennivalóikat. A novemberi választások után az MKP taglétszáma nagyjából egyenletesen növekedett: a salgótarjáni járásban két hónap alatt 9300-ról 11 500-ra.

1

'

1 Most a kommunisták száma leginkább az iparmedencéhez közel eső községekben gyarapodott. A szécsényi járásban a kisgazdapárt szervezeteiben bomlási folyamat indult meg, hat községben a kisgazdapárt szervezete fel is oszlott. A kilépők egy része a kommunista pártba kérte felvételét. A salgótarjáni járásban pedig a szociáldemokrata pártból jöttek át a Magyar Kommunista Pártba.

142 A kommunista párt — levonva a szükséges tanulságokat — fokozta a politikai munkát az értelmiségiek, a kisiparosok, kiskereskedők — általában a középrétegek — között is, majd később, főleg az Űjgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége helyi szervezeteinek megalakulását és működését támogatta, hiszen az újgazdák eme szerve zömmel szegényparasztokat tömörített soraiba, politikai, jogi védelmet nyújtva tagjainak. A szövetség emellett eredményes tömegfelvilágosító munkát is végzett az újgazdák között. A pártvezetés — a politikai és gazdasági feladatok sikeresebb végzése érdekében — ebben az időben erőteljesebben hozzáfogott az értelmiség közötti politikai munka megjavításához, az értelmiség megnyeréséhez. Nagyon nagy értetlenséget, bizalmatlanságot, demagógiát kellett eloszlatni és megszüntetni Nógrádban is. A munkások, illetve az értelmiség akkori viszonyát mutatják az olyan vélemények, amelyek kölcsönösen hangzottak el. „A tisztviselők fizetése 30—40 millió Pengő, a bányászoké 5—8 millió P." „Az értelmiség magas fizetése szüli a legnagyobb elégedetlenséget" — mondják a munkások képviselői. Az értelmiség „nincs azon a piedesztálon, amelyet munkájával kiérdemelt" — hangoztatják a vezető értelmiségiek.

143 A kommunista párt és a szociáldemokrata párt Nógrád megyei szervezetei közti viszony az országgyűlési választások utáni időszakban sem javult. Az SZDP helyi szervezeteit nehéz, vagy olykor lehetetlen volt együttműködésre bírni, pedig a kommunisták most már Nógrádban is fokozott mértékben törekedtek erre. Az adott időszakban elsősorban a reakció elleni közös fellépésre igyekeztek megnyerni a szociáldemokratákat. Az SZDP helyi szervezetei a választási eredményekből nem vonták le a szükséges következtetéseket. Nem a kommunistákkal együtt a jobboldali erők rovására, hanem a jobboldalnak gyakran engedve — a kommunisták rovására