Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
jáni üveggyár központi igazgatósági ülésén arról hangzott el tájékoztatás, hogy „Svájctól 47 000 svájci frank követelés van, a befizetés megvolt, de nem érkezett meg". Az indításhoz csupán a „vevőktől vettek fel hitelt". A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatósága szintén csak a bevételekből befolyó összegeket fordította a termelésre, azonban az 566 milliárd pengő bevétel a kiadásnak mindössze 1/3-át fedezte, ebből lehetetlenség volt beruházni. Az üzemvitelhez szükséges anyagok vásárlása a lehető legkisebb keretek között történt. Legfontosabb üzemi anyagokban a társulat bányái csak máról holnapra voltak ellátva. 118 „Jelentékeny pénzösszegre van szükség — olvasható a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatósági ülés jegyzőkönyvében —, hogy az anyagkészleteket, élelemraktárainkat sürgősen kielégítsük. Anyag, egyéb ruházkodási cikk beszerzésére 50 millió Pengő kellene." Nagyon sokszor bérfizetésre sem volt pénz, s az Iparügyi Minisztériumnak, s a Minisztertanácsnak kellett a szükséges fedezetet biztosítania. 110 A tőkések így is szabotálták a termelést. Sok nehézséget okozott a szénárak lemaradása a drágulási index mögött. „1945. november 14-én szén-ármegállapítás volt, ami az 1944. évinek 900-szorosa volt, az 1939. évinek 1.800-szorosa, a drágulási index pedig 6.200-szoros" — áll a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatóságának jegyzőkönyvében. A következtetés: „a szén ár megállapítás nem jó [ami egyébként igaz is volt — J. S.]. Ez az árpolitika a legfőbb oka annak, hogy a bányáinkat megfelelően felszerelni és a rekonstrukciót elvégezni csak hézagosan, vagy késéssel tudtuk. A szénár a szénbányák elpusztításával egyenlő hatású." 120 A magyar kormány, hogy a helyzeten segítsen, döntést hozott a szénárak emelésére, a bányászok jobb ellátására, a földalattiak bér ja vitására. De mindez kevésnek bizonyult. A rohamosan emelkedő szénszükséglet mellett az üzemek szénellátása romlott. Nagy részük hosszabb idejű részleges, vagy teljes üzemszünetre kényszerült. Volt olyan nap, amikor a MÁV-nak csupán órákra elegendő szénkészlete volt, mert a „várt emelkedés a reméltnél sokkal kisebb mértékben következett be", s további és igen erélyes intézkedések váltak szükségessé. 121 AZ 1945. ÉVI NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK 1945 derekára a politikai pártok szervezeti keretei nagy vonalakban kialakultak a megyében. A négy koalíciós párt közül tulajdonképpen csak kettőnek — az MKP-nek és az FKGP-nek — sikerült az egész megyét átfogó szervezeti hálózatot kiépítenie. A szociáldemokrata párt változatlanul csak a falvak egy részében volt jelen, s ott sem elsősorban parasztok, hanem a kisiparosok, kis•kereskedők és kétlaki munkások voltak a párt szervezeteiben. A nógrádi szénmedencében és az iparvidéken viszont a kommunista pártnak olyan döntő befolyása volt a munkások között, hogy azzal az SZDP semmiképpen nem tudott versenyre kelni. Így az SZDP tömegbázisa a megyében az országos átlagnál is jobban a kispolgárság, tisztviselők és alkalmazottak irányába tolódott el. Ez a körülmény lényegében megszabta a két munkáspárt „politikai célkitűzéseinek a körét" és jellegét is. Az SZDP a megye újjáépítésében és a
