Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

erdő, 6856 hold legelő és 24 275 hold a „mezőgazdasági adó alá nem eső" terület volt.

89 Ez azt jelentette, hogy az igényjogosultak között az érintett földterületnek alig valamivel több mint felét, mintegy 100 000 kat. hold földet lehetett kiosztani. A földigénylő bizottságoknál 28 525 nincstelen- és kisbirtokos paraszt jelentett be igényt a földosztásból való részesedésre. A bizottságok elég körültekintő mérlegelés után 24 076 fő igényét ismerték el jogosnak. A kiosztható földek mennyiségének és az igényjogosultak létszámának ismeretében már a földosztás tényleges megkezdése előtt nyilvánvaló volt tehát, hogy az igényeket távolról sem lehet megfelelő módon kielégíteni. A szécsényi járásban — például — 4208 földigénylő volt, de a kiosztásra kerülhető földterület még a 11 000 kat. holdat sem érte el. Dejtáron 352 volt a jogos földigénylők száma, a felosztható föld pedig csak 603 kat. hold volt.

90 De lényegében az előzőekhez hasonló volt a helyzet megyeszerte. A Megyei Földbirtokrendező Tanács ezek után egyáltalán nem véletlenül jutott arra a következtetésre a Földművelésügyi Minisztériumhoz intézett levelében, hogy „amennyiben a 100 kat. holdas birtokokat nem osztják fel, az igényeket még részben sem tudják kielégíteni".'

11 A földosztás végrehajtásánál nemcsak a szóban forgó földhiány okozott komoly gondot, hanem egyéb problémát is. A kommunista párt mellett — ha nem is egyforma mértékben és módon — az SZDP és az NPP szervezetei is támogatták a földosztás végrehajtását. Nem így járt el viszont az FKGP. Igaz, egyes kisgazdapárti szervezetek is lojális magatartást tanúsítottak a földreformmal szemben, ugyanakkor az FKGP-be tömörült gazdagparasztok, tisztviselők sokkal időszerűbbnek érezték a magántulajdon védelmét a földosztásnál. Sőt, az FKGP balassagyarmati szervezete röplapjában nyíltan fellépett és lázított a földreform ellen: „Parasztok! Ne engedjétek azoknak osztani a földet, akiknek semmi közük hozzá!"

02 A földbirtokosok és a különböző jobboldali elemek szintén ahol csak tehették, megpróbálták lassítani, gátolni a földosztást. Az 1000 kat. holdnál alig valamivel nagyobb birtokokat különböző címeken (vízmosás, művelésre nem alkalmas terület) kisebbnek igyekeztek feltüntetni, hogy ezzel a végrehajtást módosítsák. Tibold János budapesti fogorvos pl. MKP tagsági könyvet szerzett és azzal akarta visszaszerezni apósa dejtári birtokát. Gr. Majláth Gézáné gárdonyi birtokából 100—100 kat. holdat gyermekei „nevében" próbált megmenteni. Lázár Andor (volt nyilas képviselő és igazságügyi miniszter) pedig pert indított béri birtokának megtartásáért.

93 Magyarnándorban br. Buttler Elemér „fekete listát" vezetett azokról, akik a földjét felosztották.

94 Ugyanitt Morvái Tolvéth Tihamér rémhírekkel zavarta a bizottság munkáját, Lucfalván rálőttek a földosztókra. Érsekvadkerten Mátéfi Viktor apátplébános pedig azzal fogadta a Megyei Földhivatal dolgozóit: „megveri az isten magukat, ha a hercegprímás úr földjét elveszik és kiosztják".

95 A becskei plébános fegyelmit indíttatott Gavallér Piroska egyházi iskolai tanítónő ellen, mert: „a tulajdon és a szentesített törvények ellen izgat; törvény ellenére magán, vagy köztulajdonok felosztásával ámít".

96 Az egyház — mivel a földosztást nem tudta megakadályozni — plébániák részére igényelte a föld visszatartását. (812 kat. hold maradt a plébániák részére.)