Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

annyit elérni — hangzott a korabeli alispáni jelentés —, hogy búzából a békebeli termelésnek 18 %-a, rozsból 15,4 %-a, a tavaszi árpából 86 %-a, zabból 52 %-a, kukoricából 160 %-a, burgonyából hétszerese, cukorrépából a békebeli termésnek 24 %-a volt a terméseredmény."

86 Érthető okból a tömegélelmezés szempontjából oly fontos burgonyatermés emelkedett, valamint emberi táplálkozásra és állatok takarmányozására nagymennyiségű kukoricát, továbbá — olajáért és az állatok takarmányozására alkalmas olajpogácsáért — nagy menynyiségű napraforgómagot termeltek. Az alispáni jelentésből nem tűnik ki, de más források alapján ismert, hogy 1945-ben nagy területen vetettek tavaszi búzát, mivel ősszel a hadműveletek és a jövő bizonytalansága miatt a vetések egy része elmaradt. A pásztói járás 2126 holdas kenyérgabona vetésterületéből 1983 kat. hold, a szécsényi járás 6965 holdas tavaszi kalászos vetéséből pedig 2978 kat. hold földön volt tavaszi búza.

87 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a földreform végrehajtásáról — amely a falusi szegénység régi és jogos követelésének a megvalósulásához nyitott utat — megyeszerte nagy visszhangot váltott ki. Az igényjogosultak — az iparmedence falvaiból kiindulva — sorra alakították meg a községi földigénylő bizottságokat. A földigénylő bizottságok szinte napok—hetek alatt végezték el az igényjogosultak nyilvántartásba vételét és az igénybe vehető földek összeírását. A földosztás iránti bizalmat növelte az a körülmény is, hogy a földek kiosztásának a megkezdésekor a Vörös Hadsereg újabb, súlyos csapásokat mért a német fasiszta hadseregre és a front vonala egyre messzebbre távolodott el a megye nyugati határaitól. Néhány helyen, főleg a gazdasági cselédek, azonban féltek igény jogosultságukat bejelenteni, majd a földet elfogadni. A munkaeszközök hiánya, a régi rend esetleges visszatérte és a földbirtokosok bosszúja miatti aggodalom s nem utolsósorban a fehérterror emlékei szinte megbénították ezeket az embereket. „Salgótarjánban a munka javában folyik — írta a »Munkás« c. hetilap 1945. április 14-én—, sok nehézséget okoz az igásállatok hiánya. Emiatt a gazdasági cselédek, nem bízva saját erejükben, húzódoznak a birtok vállalásától. A múltban letiport gazdasági cselédek nehezen ébrednek öntudatra." A megye kommunistái, a szakszervezetek és a baloldali pártok képviselőivel karöltve nemcsak a kételyeket igyekeztek eloszlatni, hanem konkrét segítséget is nyújtottak az „évszázados per" sikeres eldöntéséhez. Különösen a földosztó bizottságok megalakításában, munkájuk megszervezésében működtek eredményesen közre. A földreform a megye 153 községét és települését érintette. 25 hazaáruló és nyilas földbirtokostól 4275 kat. holdat, 292 volksbundistától pedig 895 hold földet koboztak el kártalanítás nélkül. A megváltással igénybe vett 462 földbirtok területe azonban az előzőeknél sokszorosan nagyobb volt, 205 347 kat. holdat tett ki. Mindez azt jelentette, hogy a megye egész földterületének (503 111 kat. hold) 46 %-át vették igénybe a földosztás céljaira. Így Nógrád megye — Fejér megye 55,5 %-os, Szabolcs 48,6 %-os és Somogy 48,2 %-os arányát figyelembe véve — a negyedik helyre került az országban a földreform által érintett igénybevétel aránya szempontjából.

88 Az igénybevétel magas aránya azonban önmagában még egyáltalán nem oldotta meg a jogos igények kielégítését, hiszen az elkobzott és megváltásra itélt földterületből 84 110 hold