Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

mezőgazdaság helyzetéről és hogy számba vegyék a tavaszi munkák elvégzéséhez rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételeket. Az ún. „controll comissió" (a szovjet hadseregnek a főispáni hivatal mellett működő tagjai) kérésére az alispáni hivatal már a tavasz beállta előtt számba vette a vetőmagkészletet, az állatállományt, az állatok ellátásához szükséges takarmány mennyiségét s a rendelkezésre álló igaerőt és traktorokat. Az összeírás után kapott kép elgondolkoztató, sőt lehangoló volt. Tavaszszal vetésre várt 181 606 kat. hold föld (a szántóterület 57 %-a), vetőmag viszont alig volt. Tavaszi búzából mindössze 500 kat. hold, burgonyából pedig mintegy 2000 kat. hold vetésére volt elegendő vetőmag. Kukorica, cukorrépa készlet sem maradt. Csupán borsó, napraforgó, bükköny és köles vetőmagból volt elegendő. Nem volt jobb a helyzet az állati igaerő és a gépi ellátottság dolgában sem. Mindössze 5059 ló maradt — az 1944. évinek 10—15 %-a — nagyrészt leromlott állapotban.

78 Traktorok voltak ugyan, de üzemanyag egyáltalán nem volt. 1945 tavaszán a kormány csak igen kevés üzemanyagot tudott juttatni a megyének. Az első szállítmány 66 tonna petróleum, 15 tonna benzin, 20 tonna kenőolaj volt.

79 Az élniakarás mégis győzött. A békés élet közelsége, a pusztulás után feltörő alkotási vágy megsokszorozta az erőt, leleményessé, segítőkésszé tette a falu népét, akiknek segítségére sietett a város, az új életet szervező állam és a felszabadító szovjet csapatok. 1945 márciusában mindenütt megalakultak a termelési bizottságok. Számvetést készítettek, szerveztek, példát mutattak a munkák megindításában. „Ekével, igával, kézierővel szántanak, a tavaszi munkák folynak" — írták Nógrádsipekről. „Némelyek ásóval, kapával lazítják a földet és gereblyével boronálják" — jelentette a sziráki főszolgabíró a megyei alispáni hivatalnak.

80 Ugyancsak a jelentésből derült ki, hogy „a gazdák egymást segítik, kalákarendszerben dolgoznak", ami általános volt a megyében. Csere útján szereztek vetőmagot, vagy kölcsönbe az új termésig. Megmaradt lovaikat, ökreiket közösen fogatolták. Közösen dolgoztak. Meggyógyították, vagy takarmányon felerősítették a hadműveletek során elmaradt, sérült lovakat. A súlyos iga vonóhiányt a szovjet hadsereg segítsége is enyhítette. A megye gazdaközössége százszámra kapta azokat az orosz nyelvű igazolásokat, amelyek lehetővé tették állatállományuk részbeni megtartását és a megye területén való szabadon mozgást.

81 A sziráki járásban a szovjet katonai parancsnokság a lókórházból adott lovakat a tavaszi mezőgazdasági munkákhoz.

82 Karancskesziben pedig a szovjet és román katonai alakulatok (abrak ellenében) kölcsönözték lovaikat az igával nem rendelkező parasztoknak.

83 Ugyanakkor a kormány által szervezett akcióból szintén részesült a megye, 78 db lovat kapott.

84 Mindez igen értékes segítség volt és sokat könnyített a dolgozó parasztságra nehezedő gondokon. Találóak a szécsényi járási főjegyző jelentésének alábbi sorai: „Kevés az igás állat, kevés a vetőmag, kevés a mezőgazdasági eszköz, eddig elég sok volt a robot, ember és állat számára."

85 A nagyrészt megművelt földek, az első terméseredmények azonban később feledtették a fáradtságot. „A termelés terén a munkába állítható igás és haszonállatok, továbbá jelentős részben a traktorok munkába állításával az 1945 évben sikerült