Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
illetve az állami tartalékterületek földbérlet formájában történő hasznosítását. Pásztón 140 kat. hold addig nagyrészt parlagon heverő földből mindössze 4 hold maradt a község kezelésében. Héhalom parasztjai még Erdőtarcsa területéből is „kiharcoltak" 200 kat. hold tartalékterületi földbérletet. Mi sem bizonyítja jobban a termelési kedv visszatérését falun, mint a föld becsületének helyreállítása. 1956 előtt mind az egyéniek, mind a termelőszövetkezetek még szabadulni igyekeztek a földtől, most pedig versengve siettek visszaszerezni elhagyott birtokaikat. A föld becsének, értékének növekedése kifejezésre jutott az adás-vétel újbóli megindulásában és a földárak emelkedésében is. 1959 tavaszán a pásztói járásban 1 kat. hold föld 15 ezer Ft, ugyanakkor a szécsényi járásban 12 ezer Ft volt. A megyében 1957-ben 3144 és 1958-ban 4980 telekkönyvileg rendezett adás-vételi szerződést kötöttek. 193 Természetesen a tényleges adás-vételek száma ennél jóval magasabb volt, az illetékfizetés elkerülése miatt ugyanis jelentős számú illegális tulaj doncsere történt. A földéhség feltámadását mutatja, hogy nagymérékben nőtt a birtok- és az örökösödési perek száma. A paraszti termelési biztonságérzet visszatéréséről tanúskodnak a földművelés fejlesztésére, a tartalékképzésre irányuló törekvések, továbbá az a tény is, hogy a nógrádi paraszt hajlandó volt nagyobb összeget befektetni földjébe, hogy rohamosan gyarapította állatállományát, hogy figyelme kiterjedt az igényesebb mezőgazdasági kultúrák meghonosítására is. Különösen nagymértékben emelkedett az egyéni parasztság gépi beruházásának igénye. 1959 tavaszán például örhalomban már minden 2—3 gazdára jutott egy kaszálógép, illetve lókapája a gazdák 90 %-ának volt. A falvak lakosai a földművesszövetkezetek útján 1957-ben 234 vagon, 1958-ban 299 vagon és 1959 első felében már 196 vagon műtrágyát vásároltak. Jelentősen emelkedett a megye állatállománya is. A sertésállomány 1957-től 1959 tavaszáig 31 400 db-bal, a szarvasmarha-állomány pedig 2695 db-bal gyarapodott. Romhány községben pl. a két év alatt több mint duplájára emelkedett a szarvasmarha-állomány. Erőteljesebb formát öltött az egyéni parasztok belterjes gazdálkodásra való áttérése. Űj növénykultúrákat honosítottak meg, illetve felélesztették az addig háttérbe szorult hagyományos kultúrákat is. Örhalom, Hugyag és Dejtár községben nagymértékben fejlődött — a korábban eredményesen termesztett — korai burgonya, Hont, Drégelypalánk és Ipolyvece községben a földieper, szamóca, Nézsa, Legénd stb. községekben pedig a málna, a feketeribizli termelése. Csak az utóbbiak révén 5—6 millió Ft többletjövedelemhez jutott az említett községek parasztsága. 1959-ben 5000 kat. holddal emelkedett a kukorica vetésterülete. 194 A termelést, s ezen belül az árutermelést serkentő intézkedések a termelőszövetkezetek portáján is kedvezően éreztették hatásukat. A kormány ezen túl — mint ismeretes — számos intézkedést (hosszú lejáratú hitelek, nagyüzemi felár stb.) hozott a termelőszövetkezetek gazdálkodásának a fejlesztése érdekében. A termelőszövetkezetekben — amelyek 1958 elején a megye szántóterületének 6,3 %-án gazdálkodtak, sikerült a munkafegyelmet megerősíteni. A tavaszi munkákat, a növényápolást, majd a termények betakarítását a termelőszövetkezetek most már általában időben elvégezték. Rendeződött a háztáji gazdaságok ügye. Mindezek javították termelési eredményeket, s ezáltal a termelőszövetkezeti tagok életszínvonalát is. A ter-
