Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
melőszövetkezeti tagok között kiosztott jövedelem készpénzben kifizetett hányada — a fenti intézkedések hatására — az 1957. évi 38 %-ról 1958-ban 60 %-ra emelkedett, de a megye 73 termelőszövekezete közül pontosabban abból a 69 csoportból, amely zárszámadást készített, 22 még mindig hiánnyal zárta mérlegét. 195 A termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megerősödésében elért eredmények tehát még mindig mérsékeltek voltak, elmaradtak az ország más területén elért fejlődéstől. Nógrád megyében a termelőszövetkezeti mozgalom izmosodását meglehetősen gátolta a munkaerőhiány, a kevés jóminőségű szántóföld és a sok 1—4. kat. hold földdel rendelkező kétlaki munkás. A termelőszövetkezetek gyengesége azonban abból a felfogásból is következett, hogy „ipari megye vagyunk", s ezért a mezőgazdaságnak nálunk csak alárendelt szerepe lehet. 196 A megye állami gazdaságainak fejlődése elmaradt az ország más vidékeinek ál'ami gazdaságaiéhoz képest. (1958-ban 9 állami gazdaság 27 417 kat. hold földön gazdálkodott.) Gazdálkodásuk során túlságosan magas önköltséggel dolgoztak. Ennek okai elsősorban a szétaprózott gazdasági szerkezetben, valamint a megye talaj- és domborzati viszonyaihoz nem alkalmazkodó agrotechnikában rejlettek. Gépesítettségük színvonala nagyon alacsony volt. Az iparvidéken levő gazdaságaikban pedig kevés volt a munkaerő. Emiatt nagyok voltak veszteségeik, nemegyszer a megtermett kevés termés egy része is elpusztult, kárba veszett. A gazdaságok szegényes állapota következtében a falusi lakosság lekicsinylően beszélt róluk. 1958-ban az állami gazdaságok központja, valamint a megyei állami és társadalmi szervek összefogtak „rendbehozásukért", ettől fogva fokozatos fejlődésen mentek át. A tervezés során az állami gazdaságok már jobban figyelembe vették a talaj- és éghajlati viszonyokat, s ezzel összhangban lépéseket tettek a belterjesebb gazdálkodás kiépítésére. így Magyarnándoron gyümölcsöst telepítettek, Pásztón szőlő-telepítésbe és zöldség-termesztésbe kezdtek. 197 Az egyénileg gazdálkodó parasztok termelési kedvének felkeltése mellett a párt és a kormány nem titkolta — még a legkritikusabb hetekben, hónapokban sem —, hogy „fő feladatának tekinti a mezőgazdaság szocialista átalakítását" és ennek megfelelően minden támogatást megad a parasztságnak a termelőszövetkezetek létrehozásához. 1957-ben azonban sem a politikai, sem a gazdasági feltételei nem voltak még meg a szövetkezeti mozgalom nagyarányú fejlesztésének. így ebben az időszakban Nógrádban is alig emelkedett a termelőszövetkezeti tagság létszáma. Jellemzően a pásztói járásban a 61 új belépő mellett 54-en távoztak a termelőszövetkezetekből. Megyei viszonylatban 1957 közepén a tsz-ek és tszcs-k munkájában 1889 család, illetve 2251 tag vett részt. 198 A kollektivizálás fellendülését 1958 első hónapjaiban egy átfogó felülvizsgálat vezette be, amely része volt az MSZMP 1958. áprilisi, a* falusi helyzetről és a falusi politikai munka megjavításáról szóló határozatot előkészítő országos felmérésének. 199 Ennek során a megyei pártszervek 23 községben tanulmányozták a kormány agrárintézkedéseinek falusi gazdasági-politikai hatását és főként azt, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom tervszerű, céltudatos fejlesztéséhez milyenek a feltételek Nógrádban. Külön-külön áttekintették a parasztság
