Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
tekintélyes része — a korábbi évek agrárpolitikájának hibái, majd pedig az ellenforradalom idején igen nagymértékben felerősödő termelőszövetkezet-ellenes propaganda következtében — meglehetősen eltávolodott a közös gazdálkodás gondolatától. Nem oszlottak fel viszont az ellenforradalom idején azok a termelőszövetkezetek, amelyek az előző évek folyamán gazdaságilag és politikailag megszilárdultak, eredményesen gazdálkodtak. Ez utóbbiak sorsa alakulásában nem csekély szerepe volt annak, hogy a tagok túlnyomó többsége olyan hajdani szegényparaszt és urasági cseléd volt, akik közül többen már 1945-ben a szövetkezés útját választották A volt szegényparasztok ragoszkodtak a hosszú évek fáradtságos, gyakran áldozatos munkájával létrehozott saját termelőszövetkezetükhöz. Nem egy helyen (Bérceién, Cereden, Becskén, Zsunypusztón stb.) fegyveresen is ellenálltak az ellenforradalom közös gazdaságok elleni rohamainak. 191 Példájuk nem maradt hatás nélkül a parasztság többi részére. Különösen Mindszenty bíboros 1956. november 2-i hírhedt beszéde után — ez többek között kilátásba helyezte a kiosztott földek régi tulajdonosoknak történő visszaadását —, amikor a parasztok azon része is elutasította az ellenforradalom „agrárprogramját", amely addig várakozással tekintett az események elé. A közös gazdálkodás melletti kiállás mindenesetre bizonyította, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságnak Nógrádban is kitéphetetlenek a gyökerei. Az ellenforradalmat követően az MSZMP-nek és a forradalmi kormánynak — a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának fontosságát szem előtt tartva — lényegében kettős feladatot kellett megoldania az agrárpolitikában. Biztosítani kellett a termelőszövetkezet védelmét, illetve megerősítését, továbbá meg kellett teremteni a parasztság termelési kedvét és biztonságát, vagyis a kisárutermelő paraszti gazdaság anyagi fellendítésének feltételeit. Ez utóbbit, a parasztság biztonságérzetének növelését és árutermelő tevékenységének fellendítését szolgálták azok a kormányintézkedések, melyek 1957ben megszüntették a falu népének oly sok gyötrődést okozó állami követeléseket. Ezek közül is kiemelkedett, és az egyéni parasztság termelési helyzetének megváltozásában döntő szerepet játszott a kötelező termény beadás megszüntetése. A kötelező beadást a szerződéses termelésen alapuló felvásárlási rendszer váltotta fel, amelyet új, ösztönzőbb mezőgazdasági árak megállapításával kötöttek össze. 1956-ban a megye egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztsága összes beadott terményeiért 29 millió Ft-ot kapott, 1957-ben viszont ugyanennyi mennyiségű terményért és termékért — a szerződéses felvásárlási rendszer keretében — 123 millió forintot fizetett ki az állam. Egyetlen évben tehát 94 millió többletjövedelemhez jutott a nógrádi parasztság. 192 Jól járt a parasztság, de nagy nyereség volt az új felvásárlási rendszer bevezetése az állami szervek s a pártszervek számára is, hiszen nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben biztosították a lakossági fogyasztás, a népgazdaság számára mindazt a termékmennyiseget, amit korábban adminisztratív beavatkozással, erőszakos módszerekkel gyűjtöttek be. Megszűnt a falvakban a nyomott „begyűjtési" hangulat, egyszer és mindenkorra eltűntek a községekből a begyűjtéssel együttjáró viták, civakodások, összetűzések, fenyítések és büntetések. Ugyancsak kedvező hatást váltott ki a falusiak körében az 1957. évi 10. tc. elfogadása, amely lehetővé tette a tartalékterületek visszaigénylése,
