Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962

az életkörülményeket a munkaidőcsökkentés, amely az egészségre ártalmas munkahelyeket érintette, de széles munkásrétegeknek jelentett kedvezményt, így 1962-ben a vasötvözetgyárban a munkások 93 %-a, a salgótarjáni üveg­gyárban 53 %-ra, a tűzhelygyárban 27 %-a, az acélárugyárban 9,6 %-a dol­gozott 6—7 órás munkaidőben. A megye szervezett dolgozói közül 1960-ban 3348 fő, 1961-ben 3481 fő részesült szakszervezeti és 1400 fő vállalati üdülés­ben és a résztvevők 61 %-a fizikai munkás volt. Emellett 1960-ban 469, 1961­ben 537 munkásgyerek nyaralt szakszervezeti gyermeküdülőben és 1960—1962 között mintegy 2600 gyermek vett részt különböző vállalati üdülésben. 188 Az életviszonyok dinamikus változása kifejezésre jutott a lakásépítkezé­sek fellendülésében, mindenekelőtt a magánerőből épült családi házak szapo­rodásában. 1960-ban összesen 1700, 1961-ben 2000 új lakás épült a megyében, melynek 7,7 %-a illetve 9,1 %-a készült állami költségen. A fokozódó lakás­építkezések ellenére nagymérvű volt a lakáshiány a megyében, különösen Sal­gótarjánban, pedig az ellenforradalom után a megyeszékhely fejlődése fel­gyorsult. 189 A lakásépítés üteme azonban így sem tudta követni a lakos­ság létszámában bekövetkezett nagyarányú változásokat. Az egykori 14 ezer lakosú település fokozatosan közel 40 ezres lélekszámú várossá fej­lődött. A város feltöltődése pontra jutott, amikor már nem lehetett átfogó rendezési terv nélkül a lakások számát tovább növelni. Egy teljesen új. modern várost kellett teremteni a munkáskolóniák földbesüppedt, füstös, poros, kopott, egészségtelen kis telepei helyett. E nagyméretű és nagy horderejű vál­lalkozás ügyében a Salgótarjáni városi Tanács 1960-ban mondta ki a döntő szót, ekkor adtak megbízást a terv konkrét elkészítésére, és a második ötéves terv végén megkezdődött az a gigantikus építkezés, amely Salgótarjánt modern nagyvárossá alakítja, legszebb városaink közé emeli és véglegesen megoldja e sokáig embertelen körülmények között élő munkástelepülés népének lakás­gondjait. 1957 után kezdődött el az életkörülmények változásának az a hosszú fo­lyamata, amely ma is tart, amely tömegesen ragadja ki a megye lakosait a szegénység állapotából és teremti meg számukra az emberibb, szocialista élet­módot. A MEZŐGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTALAKÍTÁSA Az ellenforradalom a megye újjászülető szocialista agrárviszonyaiban is nagy rombolást végzett. A megyében korábban alakult működő 104 termelőszö­vetkezet közül 50 feloszlott és a tagság 53,5 %-a hátat fordított a közös gaz­dálkodásnak. A kilépettek 32 %-a a földet vitte magával. Ezzel Nógrádban a termelőszövetkezetek földterülete az ellenforradalom előttihez képest 62 %-kal csökkent. 190 A feloszlott, illetve a feloszlatott termelőszövetkezetek többségük­ben olyanok voltak, amelyek krónikusan súlyos gazdasági problémákkal, ba­jokkal küszködtek. Képtelenek voltak tartósan úrrá lenni belső nehézségei­ken. A termelőszövetkezetek széthullásában jelentékeny szerepet játszott az — s ez nem volt mellékes a jövő szempontjából sem —, hogy a dolgozó parasztok

Next

/
Thumbnails
Contents