Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
rádi Szénbányászati Tröszt a Tiszapalkonyai Erőmű főellátójává. Ennek érdekében a tröszt megkezdte a gyulai szénosztályozó napi 320 vagonos kapacitásra való kiépítését. A rekonstrukció keretében elkezdődött a szénbányászat meglevő szociális intézményeinek korszerűsítése, a termelési berendezések és eszközök hiányainak pótlása, valamint az elavult szállítási és szellőztetési berendezések kicserélése. Ebben az időszakban kezdődött el a nagyüzemek rekonstrukciós folyamata, amelynek csak az volt a hiányossága, hogy jórészt a termelő üzemek adott technikai színvonalán történt. Különösen jelentős volt az öblösüveggyárban az automatizált zöldüveg termelés kapacitásának bővítése napi 43 tonna termeléssel és a salgótarjáni acélárugyár hideghengerműve újjáépítésének megkezdése. A rekonstrukció a megye foglalkoztatási gondjainak megoldása szempontjából azonban nem jelentett előrelépést. A munkába állni szándékozó nők elhelyezkedési gondjai — mivel a nőkkel betölthető munkahelyek száma lényegesen nem emelkedett — a második 3 éves terv időszakában sem csökkentek. Valamelyest enyhített ezen a helyzeten, hogy a bányászok átlagkeresetének ugrásszerű növekedése átmenetileg csökkentette a munkát kereső nők számát a salgótarjáni járás területén. A mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő mozgásirányát pedig nagymértékben meghatározta az a körülmény, hogy az ipari koncentrációjának megfelelően kezdték el Nagybátony bányaváros és Salgótarján építése, illetőleg nagyarányú átépítése. A megye gazdasági megerősödésével, a termelés ütemes növekedésével együtt emelkedett az emberek jóléte. Az ellenforradalom után az életszínvonalpolitikában bekövetkező fordulat — amely változtatva az addigi aszkétikus felfogáson, megszüntette a termelőmunka öncélúságát és újra az emberek anyagi-szellemi gazdagodását állította a szocialista építés célkitűzésének középpontjába — kiteljesedett. Valóra váltak a 3 éves tervnek az életszínvonal gyors növelésével kapcsolatos irányelvei: az ország s benne Nógrád lakosságának fogyasztási alapja a tervezett 19-el szemben 22 %-kal, a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 6 helyett 12 %-kal nőtt. Nógrádban a munkások és alkalmazottak átlagos havi keresete az 1957. évi 1972 forintról 1960-ig 2020 forintra — vagyis 7,5 %-kal emelkedett. Ezen belül elsősorban a nagyüzemekben, a bányászatban növekedtek a bérek, a minisztériumi ipari átlagos munkáskereset 1959-ben 1947 Ft, 1961-ben pedig 2025 Ft volt. Bizonyos stagnálás, illetve lemaradás mutatkozott a keresetek alakulásában a tanácsi ipar és az építőipari vállalatok területén. A tanácsi iparban dolgozók átlagos havi keresete 1959-ben 1409 Ft-tal, 1961-ben 1403 Ft, az építőipari munkásoké 1959-ben 1484 Ft, 1961-ben 1476 Ft-ot tett ki. 187 Az 1960 októberében végrehajtott normarendezés egészében a bérek felfutását nem befolyásolta, mert az egyes területeken mutatkozó béraránytalanságok és a termelést gátló veszteségidők megszüntetésére irányult. Az életszínvonal javulása tükröződött a kiskereskedelmi forgalom alakulásában. 1960-ban az élelmiszerek és más élvezeti cikkek felvásárolt értéke a megyében 704,8 millió Ft-ra, 1961-ben 758,3 millió Ft-ra rúgott. Megnőtt a kereslet egyes tartós használati cikkek iránt. 1962-ben 178 dolgozó vásárolt személygépkocsit, 1960-ban 1008, 1962-ben 7454 családban volt televízió. Javította
