Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
üb-tagok túlnyomó többsége az MKP tagja volt. Hasonlóképpen alakult a szakszervezeti vezető testületek politikai összetétele is, ami az MKP-nek a szakszervezeti tagok közti számarányából következett. A bányászszakszervezet kisterenyei helyi csoportjának 493 tagjából 368 volt az MKP és 67 az SZDP tagja. Karancsságon a 80 tagból 75 volt kommunista, 3 szociáldemokrata és 2 pártonkívüli. A bányászszakszervezet nógrádi szervezete 8671 tagjából mindössze 402 volt az SZDP tagja, a többi csaknem mind kommunista. 74 Az üb-k tagjait a legteljesebb demokrácia alapján, műhelyenként, üzemrészenként választották meg. A jelöléseket nyílt, beható vitában minősítették, és csak ha alkalmasnak tartották a jelöltet, akkor választották meg. A bányánál a körzeti igazgatóságok üzemi dolgozóinak képviseletét a központi bányaigazgatóság mellett működő ún. 7-es bizottság felállításával biztosították. A váltott műszakban dolgozó üzemekben műszakonként választottak üb-megbízottakat. Az üb-k munkájuk hatékonyságát minél több dolgozó bevonásával különböző bizottságok (termelési, ellátási, lakás és kulturális stb.) szervezésével növelték hatáskörüket. Az üb-k maradéktalanul megvalósították az üzemek munkásellenőrzését. Szinte valamennyi termelési és bérkérdésben állandóan tájékozottak voltak. Egyedül a főkönyvelőség munkájának ellenőrzésére fordítottak kevesebb figyelmet, ami a pénz értékének erősen érezhető csökkenésével, a termékcsere mind gyakoribb alkalmazásával és a szakismeret hiányával magyarázható. Az üb-k ugyanakkor az ellenőrzési funkciónál többet is vállaltak, illetve átvettek nem hatáskörükbe tartozó feladatokat is. Valószínűleg ez indította tiltakozásra a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatóságát 1945-ben. amikor az iparügyi miniszternek küldött jelentésében így írt: „Kétségkívül méltánylandó demokratikus kívánság, hogy a dolgozók maguk is beleszólhassanak személyi és tárgyi vonatkozású ügyeik vitelébe, ha erre komoly indokuk van. A túlkapásoknak, indokolatlan, vagy tapasztalatlan, esetleg rosszhiszemű beavatkozásoknak azonban elejét kell venni. Úgyszintén a szükség nélküli gyűlésezéseknek is. Az eljáró testületnek ugyanis csakis ilyen módon lehet minden irányban tekintélye és komolysága. (Alkalmazkodás nélkül nincs közösség, fegyelem nélkül nincs közösségi munka.) Szükség van tehát arra is, hogy az ún. üb-k hatáskörének az ipari, igazságügyi miniszter útján igért megállapítása, világos és félreérthetetlenül szabatos rendelkezések alakjában sürgősen megjelenjen." /J A RIMA vezérigazgatóságának az üzemi bizottságok hatásköre, jogi szabályozására vonatkozó észrevételei, illetve az emögött húzódó indulatok eléggé beszédesek. A tőkések megbízottainak nyilvánvalóan már a munkásellenőrzés bevezetése sem tetszett, de ezt nem merték nyíltan ellenezni. Különböző érvekre hivatkozva igyekeztek megakadályozni, hogy az üb belefolyjon az üzem igazgatásába. Az élet megindításához azonban, számtalan kilátástalannak tűnő helyzetben gyors, határozott, energikus cselekvésre volt szükség. Ennek során nem volt idő annak mérlegelésére, hogy mihez van joga az üzemi bizottságnak, mihez nincs és hol sérti tevékenységük a tulajdonosi jogot. Az üzemi bizottságok nem várhattak a változások szelétől megbénult, tehetetlenül és szándékos nemtörődömséggel, ellenségesen szemlélődő társulati apparátusra. A
