Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A NÉPHATALOM MEGSZILÁRDULÁSA ÉS A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÁLTALÁNOS FELLENDÜLÉSE AZ ELLENFORRADALOM LEVERÉSE UTÁN. A SZOCIALIZMUS ALAPJAINAK LERAKÁSA 1957—1962
A műszaki káderhiány Nógrád megyében részben a régebbi múlt követ" kezményeivel volt magyarázható, részben pedig az 1956-os ellenforradalom utáni időszak hibáira vezethető vissza. A munkások körében ugyanis — mint láttuk — régtől fogva erős volt az értelmiségellenesség, s ez az ellenforradalmat követően átmenetileg ismét fellángolt. Ebben persze közrejátszott az is, hogy a műszaki értelmiség egy része kompromittálta magát az ellenforradalom idején. Volt olyan üzem (mint pl. a tűzhelygyár), ahol ebből általánosítva az ellenforradalom után minden mérnököt elbocsátottak. Az ilyen és hasonló indokolatlan bizalmatlanság (pl. túlzott politikai követelmények támasztása) és az előítéletek a mérnökökkel szemben taszította a műszaki értelmiséget Nógrádból. Emellett hosszú évekig nem folyt tervszerű kádermunka a műszaki értelmiség körében A meglevő műszakiak szakmai továbbképzését elhanyagolták és a fiatalokkal se nagyon foglalkoztak. A szakember-ellátottság terén mutatkozó lemaradáshoz a lakáshelyzet és a kulturális színvonal elégtelensége volta is hozzájárult. 177 A rekonstrukció megkezdése csakhamar elodázhatalan feladattá tette a megye iparának jól képzett műszaki emberekkel való ellátását, illetve a meglevők szakmai műveltségének fokozását. A pártszervezetek nevelő, szervező munkájával, a munkások közvetlen tapasztalatai alapján elérkezett az idő, hogy a munkával ezen a helyzeten változás legyen. Az ipar műszaki fejlesztését olyan körülmények között kellett végrehajtani, amikor a termelés növeléséhez még bőven rendelkezésre állott szabad munkaerő, mindenekelőtt a nagyüzemi gazdálkodásra áttérő mezőgazdaságból és a háztartásbeli nők köréből. Miután a meglevő üzemekbe az eddig tartalékként létező és most mobilizálódó munkaerő nem helyezkedhetett el — sőt a technikai fejlesztés maga is létszámcsökkentéssel járt — új munkalehetőségekről kellett gondoskodni. A megye munkaalkalmakban szűkölködő agrárterületein a helyi és szövetkezeti ipar rohamos fejlődése oldotta valamelyest a hosszú idő óta fennálló feszültséget. A helyi ipar termelésének növekedési üteme meghaladta a megye szocialista iparának átlagos növekedési ütemét és foglalkoztatottainak részaránya állandóan — 1957 és 1960 között 4,7 %-ról 5,9 %-ra — emelkedett a szocialista iparon belül. 178 A helyi tanácsi ipar fejlődése különösen Balassagyarmat lakosságának foglalkoztatása szempontjából volt kiemelkedő jelentőségű, ahol az ipartelepek, üzemek hiánya miatt, főleg a nők munkába állása ütközött rendkívül nagy akadályokba. A balassagyarmatiak elhelyezkedési gondjain a meglevő helyi ipari vállalatok továbbfejlesztése mellett a Budapestről odatelepített üzemek segítettek. Így az ÉM Finomkerámiaipari Országos Vállalatának Kőbányai Porcelángyára Balassagyarmaton, a volt Betonelemgyártó Vállalat telephelyén kondenzátor üzemet hozott létre, amely 1960 utolsó negyedében kezdte meg a termelést. Ugyancsak a város iparosodását mozdította elő a helyi Nyomdaipari Vállalat, a Fémipari Vállalat, valamint a Bútor- és Faipari Vállalat profiljának bővítése. A Nyomdaipari Vállalat dobozüzemet létesített, a Fémipari Vállalat a Magyar Villamos Művektől átvette gyártásra a nagyfeszültségű árbóckapcsolót, a villamos elosztó és kapcsoló szekrények lakatos munkáit, a Bútor- és Faipari Vállalat pedig a kombinált szekrények sorozatgyártását kezdte meg. 179
