Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
erőfeszítések árán felszerelt gépei egészen a hároméves terv kezdetéig biztosították a villamos energiát. A második nagy feladat a vasút helyreállítása volt. Az üzemek azokat a munkásokat, akiket maguk egyelőre nem tudtak foglalkoztatni, a vasúthelyreállításhoz, a tavaszi mezőgazdasági munkákra — főképp traktorok vezetésére, javítására — irányították. A kommunista párt és a szakszervezetek naponként 250—300 főt toboroztak a vasutak helyreállítására, a hidak rendbehozatalára. 1 ' 0 A salgótarjáni pályafenntartási részen a vasutak 70 %-ának helyreállítását — írta a „Munkás" című újság — az MKP, a szakszervezetek által toborzott munkások végezték. 70 A nemti pártszervezet 40 embert küldött a vasútépítéshez. A Forgách-bányatelepi és mátraszelei pártvezetőség pedig több híd helyreállításáról tett jelentést. Különösen nagy munkát végeztek — hosszú időn át — a vasút újjáépítése terén a baglyasaljai pártszervezet tagjai. A vasút újjáépítésével párhuzamosan a szállítás is megindulhatott, majd januártól kezdve egyre több bánya és gyár termelése is. A szénbányák a háborús cselekmények alatt víz alá kerültek, s a bányászat személyi, tárgyi feltételei is megromlottak. A szovjet hadseregnek a bányánál levő megbízottja, Bujerev őrnagy felhívást adott ki, amelyben kérte a bányászok munkára való jelentkezését, s kilátásba helyezte az ellátás megoldását.' 1 Az MKP szervezetei nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a termelés minimális feltételeinek megteremtésével mielőbb újabb bányászokat állítsanak munkába. Emellet a meglevő szénkészletből — katonai vasúti szállítmányokhoz csatolva — az Alföldre vittek szenet, hogy élelemre cseréljék a dolgozók és családtagjaik részére. Az első időben így is csak a bányához közel lakók kezdhették el a munkát — főleg a fenntartási munkát —, amely most a legfontosabb volt. Víztelenítették a bányákat, gépalapokra szerelték a motorokat, kijavították a csilléket. A széntermelés a kevés villamos energia, a széntermelésre alkalmas munkahelyek hiánya, továbbá a rossz élelmezés miatt egyelőre alacsony volt. A bányászok és az újjáépítésben résztvevők élelmezésének a biztosítása szempontjából komoly segítséget jelentett az MKP Központi Vezetősége 1945. január 5-i határozata, mely szerint „addig is, míg megfelelő kormányintézkedések történnek, azonnali segélymozgalmat kezdeményez Miskolc, Diósgyőr, Ózd, Salgótarján és más iparvidékek munkássága élelmezésének feljavítására". Az MKP KV felhívással fordult az Alföld városainak és községeinek lakosságához, a demokratikus pártokhoz, a szakszervezetekhez, a nemzeti bizottságokhoz, hogy „megnyerve a városi és községi önkormányzatok támogatását, sürgősen indítsák meg az élelmiszergyűjtést a súlyos élelmezési nehézségekkel küzdő ipari munkások számára". 72 A felhívás mozgalmat indított el. Sikeres gyűjtés kezdődött és január végén az MKP debreceni szervezetétől 6000 kg finom liszt, 3700 kg kenyérliszt, 300 kg búzadara érkezett. 73 A feltételek javulásával, a társadalom segítségével a nógrádi bányászok 1945-ben összesen 700 000 tonna szenet termeltek — ami azonban még több mint 50 %-kal kevesebb volt, mint az előző háborús év termelése. A helyreállított acélgyári hőközpont által termelt villamos energia, s a mind nagyobb mennyiségű szén biztosítása, ha lassan is, de lehetővé tette az ipari üzemek
