Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

séges kapcsolatokat. A megyei szervek közül legkorábban a gazdasági felügyelőség állt munkába. Akkor, amikor az Ipolyon túl még ágyúztak."

62 Sok helyen új, demokratikus gondolkodású vezető került a közigazgatás élére, de majd minden fokon maradtak a közigazgatásban olyan jobboldali elemek is, akik átmeneti meghunyászkodás után a régi rend átmentése érdekében kezdtek tevékenykedni. A „Szabad Szó" 1945. április 24-i számában arról számolt be, hogy a sziráki főszolgabíró menti a népellenes magatartású közellátási vezetőt, szolgálattételre szólítja fel a csendőröket, s hatalmával visszaélve fenyegeti a közmegbecsülésnek örvendő embereket. Ugyancsak a „Szabad Szó" április 29-i számában írta a romhányi jegyzőről: „Elkendőzve az igazságot a földesúr népszerűsítésével foglalkozik és nem tartotta szükségesnek a nemzeti bizottság megalakítását szorgalmazni". Nagybátonyból pedig azt adta hírül, hogy az itteni főjegyzőt korábbi magatartása miatt leváltották. A közigazgatásban dolgozók többsége azonban elismerte a nemzeti bizottságok vezetési jogát, s igyekezett utasításaikat maradéktalanul végrehajtani. 1945 februárjában — központi utasításra — újjáválasztották a helyi képviselő-testületeket, amelyekben a pártok egyenlő arányban képviseltették magukat. A képviselő-testületek általában rendben, a központi rendelkezéseknek megfelelően alakultak meg, a társadalom dolgozó osztályainak, különböző foglalkozási ágainak s az akkor már működő pártoknak a küldötteiből. Több helyütt értelmiségiek és egyházi emberek is voltak köztük. A képviselő-testületek ilyen összetétele az eredményes munka feltételét teremtette meg. Néhány községben azonban a képviselő-testület összetételét később — a pártok közti erőviszonyok változása arányában — többször is módosították, ami természetesen zavarta a munkát. Romhány jegyzője ezért helyesen foglalt állást, amikor azt írta az alispánnak: „ha hetenként változik a pártok létszáma, úgy nem lehet a képviselőtestületet hetenként cserélni".

03 Salgótarjánban 1945 februárjában a pártok akkori taglétszámának megfelelően osztották el a képviseleti arányt. Ezt minden párt tudomásul vette. Márciusban az SZDP képviselője mégis kérte ennek megváltoztatását, de a képviselő-testület ezt egyhangúlag elutasította. Hugyagon „a polgárok tiltakoztak a főispánnál a megalakult képviselőtestület miatt, mert 12 tagja között olyan egyének vannak, akik a régi képviselőtestületben is részt vettek, másrészt az MKP és SZDP tagokat nem vették be, mert a FKGP és a Keresztény Nemzeti Demokrata Párt(!) őket elnyomta. Ezek megalakulása szabálytalan, alakuló gyűlésen se voltak csak néhányan ..." Más iratokból kitűnik, hogy mindez Dobozi plébános és Dénes G. Ottó káplán mesterkedése volt.

6

'

1 Az alispán egyébként ezt a jogos panaszt orvosolta. Más helyeken elsősorban a képviselőtestületek elé került javaslatokból, illetve az ott született döntésekből tűnt ki a pártok közti versengés, a politikai harc élénkülése. 1945. június 18-tól dr. Kovács Jenő lett az alispán (addig e feladatot ideiglenesen megbízott megyei tisztviselő látta el — J. S.). Ekkor alakult meg a pártok, illetve a szakszervezet képviselőiből — egyenlő arányban — a megyei törvényhatósági bizottság is. A 118 tagú megyei törvényhatósági bizottságba az FKGF, az SZDP, az MKP, az NPP és a szakszervezetek 22—22 tagot, az egyházak 4 képviselőt küldtek. Érdemes szemügyre venni a különböző pártok delegáltjainak közigazgatási egységenkénti megoszlását is. A kisgazdapárt és az SZDP