Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

ság soraiban szervezték egymás segítését. Nőtincsen rendeletileg intézkedtek, hogy igásállatokat a faluból eladni nem szabad, és felhívást adtak ki a traktorok kijavítására. Segítséget nyújtottak a közellátás megszervezéséhez is. Somoskőújfalun a nemzeti bizottság arra kötelezett valamennyi tehenes gazdát, hogy tehenenként évente 50 liter tejet adjon át a lakosságnak. Itt és másutt is megszervezték a kétgyermekes, vagy ennél nagyobb családok ellátását. Felkutatták a földbirtokosok által elrejtett élelmiszereket és kiosztották a volt cselédek között. Bocsárlapujtőn gyűjtést is szerveztek a rászorulók részére. A salgótarjáni nemzeti bizottság élelmezési és segélyezési akciót indított, budapesti gyermekek üdültetését, hadifoglyok segélyezését szervezte. A volt csendőriskolát gimnázium céljára adta át, és pénzbeli támogatást szavazott meg a „Munkás" című helyi demokratikus hetilap indításához, Drégelypalánkon pedig polgári iskola létesítését kezdeményezte. 1945 júniusában a nemzeti bizottságok vezetői a járási székhelyekre jöttek össze. Értekezleteiken az újjáépítésről, a Budapesti Nemzeti Bizottság felhívásáról, valamint arról tanácskoztak, hogy „a nemzeti bizottságok előtt álló feladatok megoldásába [az aratási munkálatok és a betakarítás megszervezésére] az eddiginél jobban ... kell mozgósítani."

59 A nemzeti bizottságok 1945 júniusáig — a közigazgatás kiépüléséig — államhatalmi funkciót is gyakoroltak. Eddig az ideig a közigazgatási apparátus is hatáskörükbe tartozott. A községi bíró, a jegyző, valamint a népi rendőrség köteles volt a nemzeti bizottság utasításait, rendelkezéseit végrehajtani. A nemzeti bizottságok sok helyen önállóan döntöttek személyi kérdésekben. Polgármestert, községi bírókat, jegyzőket erősítettek meg beosztásukban, vagy mentettek fel. Ök alakították meg az igazoló bizottságokat is. A salgótarjáni városi nemzeti bizottság már február 14-én megalakította a három párt — MKP, SZDP, FKGP — képviselőiből az igazoló bizottságot. A salgótarjáni igazoló bizottság 406 személy ügyét vizsgálta felül, s ebből 389-et igazolt, 3 személyt népbíróság elé utalt, 11-et állásából felfüggesztett és hármat pedig büntetésben részesített.

00 A megye területén működő többi igazoló bizottság azonban még ilyen eredményt sem tudott felmutatni. E mulasztással gátolták a demokratikus légkör kialakulását a megye nem ipari területein. Áprilisban a megyei nemzeti bizottság felkérte a rendőrséget, hogy lépjen fel azok ellen, akik a munkából kivonják magukat. A járási nemzeti bizottságokkal együtt kérte a kormányt, hogy a balassagyarmati népbíróság időnként Salgótarjánban tartson ülést. A megyei közigazgatás 1944. december 8. és 1945. január között szünetelt. A salgótarjáni városházán 19 alkalmazott maradt, a vezetők elmenekültek, elvittek 245 ezer pengőt a város pénzéből, s mindössze 40 ezer pengőt hagytak a pénztárban.

01 A hadműveletek alatt és után a vármegyeháza ideiglenesen hadikórházként működött. Az új főispán, Szabó József 1945. február 6-án kezdte meg tevékenységét. „Az első kötelesség volt az összekötettés megteremtése a vármegye községeivel — számolt be a főispán később tevékenységéről. — A posta nem működött... ily körülmények között a futárszolgálat intézményét kellett megszervezni, s ezzel a laza szervezettel biztosítani a munka megindításához szük-