Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
ezekben a harcokban részt vett kommunisták és forradalmárok kezdték meg a pártszervező munkát. Emellett a megyének az iparmedencén kívül eső olyan helységeiben, ahonnan sokan jártak be Budapestre dolgozni, szintén folyt illegális munkásmozgalmi tevékenység. A felszabadulás előtt Nagyorosziból a német fasiszták több kommunistát és antifasisztát elhurcoltak és kivégeztek. Érsekvadkerten, Patakon az Építőmunkások Szakszervezete dolgozott eredményesen. Szécsényfelfalun 1945 előtt illegális pártsejtje volt a kommunista pártnak. A párt falusi befolyása növekedésének azonban egyéb — szociális — okai is voltak. 51 A falusi szegények között sok volt a summás-munkás. A nógrádi summásokat meg lehetet találni mindenütt — Békéstől Fejér megyéig — az aratásnál, favágásnál, útépítésnél. A háborús konjunktúra idején pedig a falu szegényei közül egyre többen mentek a bányákba és a gyárakba dolgozni. A munkásoktól és a dolgozó parasztoktól eltérően a kispolgárság és az értelmiség a felszabadulást követő hónapokban csak igen kis számban jelentkezett felvételre a megyében a kommunista pártba. Ennek azonban szintén több oka volt. A felszabaduláskor a bányákból hiányzott a műszakiak 90 %-a. Az acélárugyárban pedig mindössze egyetlen magasabb beosztású műszaki tisztviselő maradt a helyén. 52 Nagy részük csak akkor tért vissza, amikor a termelés, az élet már megindult. Ez a körülmény a munkások között bizonyos értelmiségellenes hangulatot keltett, de még inkább az, hogy a múltban a műszaki értelmiségiek képviselték a tőkést, akinek intézkedéseit nekik kellett végrehajtaniuk. A munkásoknak mindez sok sérelmet, fájdalmat okozott, és közülük most sokan elérkezettnek látták az időt a „törlesztésre". A helyi MKP szervezetek jelentős része akkor — helytelenül — hasonló módon gondolkodott. Az itthon maradt értelmiségiek zöme eleinte tartózkodó magatartást tanúsított. Csak a német fasizmus veresége után vált bátrabbá, kezdeményezőbbé, pozitívabbá, abban a mértékben, ahogy látta a demokrácia megerősödését, nemzetközi és hazai előretörését. Ez a folyamat az iparmedencében gyorsabban zajlott le, mint Balassagyarmaton, ahol meglehetősen lassú volt a kibontakozás. Később az értelmiségnek a kommunista vezetőkkel való szinte naponkénti érintkezése, a mind több közös gond, a problémák közös megoldása lehetővé tette, hogy az értelmiségiek egyre közelebb kerüljenek a párthoz. A másik munkáspárt, a szociáldemokrata párt jóval később kezdte meg pártszervezeteinek létrehozását, illetőleg újjáalakítását. Előnyt jelentett azonban számára kétségtelenül az a körülmény, hogy már a felszabadulás előtt is több szervezete működött a megyében. Peyer Károly 1918—1919-es szereplése és a szociáldemokrata vezetőség jobboldali politikája ugyanakkor súlyos tehertételként jelentkezett a pártszervezésnél is. Az idős szociáldemokrata párttagokon kívül munkások, s főleg tisztviselők, kisiparosok, kiskereskedők és — csak nagyon elvétve — parasztok jelentkeztek a szociáldemokrata pártba felvételre. A párt megyei szervezkedéséről jellemzően tanúskodik egy korabeli jelentés: Balassagyarmaton a szociáldemokrata párt megalakulásakor a városházán, megyeházán, törvényszéken és egyéb intézményeknél listát fektettek fel és azt a tisztviselőkkel és egyéb alkalmazottakkal aláíratták, amivel elintézettnek vélték a pártba való belépésüket. 53 De az SZDP erőfeszítései
