Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
ellenére szervezeteinek kiépítése meglehetősen lassan haladt és 1945 augusztusában is csak 38 szociáldemokrata pártszervezet működött a megyében. 5 '' A szociáldemokraták — szociális bázisuknak és hagyományaiknak megfelelően — a szakszervezetek mellett elsősorban a törvényhatóságokban, képviselőtestületekben és általában a közigazgatásban fejtettek ki aktívabb tevékenységet. A két munkáspárt megyei szervezetei a felszabadulást követő hónapokban a reakció ellen közös fellépésre, együttműködésre törekedtek. 1945 derekán azonban a képviselő-testületekben, a rendőrségben való képviselet, a szakszervezeti pozíciók elosztása, s nem utolsósorban a pártvezetés terén jelentkező ellentétek miatt súrlódásokra, összeütközésekre került sor közöttük. A szociáldemokrata pártnál is lassabban haladt előre a megyében a legfiatalabb baloldali pártnak, a Nemzeti Parasztpártnak a szervezkedése. Az NPP zömmel a nincstelen- és szegényparasztok, valamint a törpebirtokosok, s különösen az újgazdák köréből igyekezett tagjait toborozni, de néhol falusi értelmiségiek, főleg a tanítók is beléptek a pártba. 1945 első felében a balassagyarmati, rétsági és szécsényi járásban voltak a parasztpártnak kisebb létszámú szervezetei. Május végén a pártnak mindössze 22 szervezete működött a megyében. 55 Induláskor még a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronthoz tartozó Polgári Demokrata Pártnak a szécsényi járásban három helyen és Balassagyarmaton volt szervezete. A PDP tagjai a kereskedők, kisiparosok, papok és jogászok köréből kerültek ki. 5ti A kommunista párt tényleges versenytársa — minden tekintetben — a Független Kisgazdapárt lett a megyében. A kisgazdapárt szervezkedését is megkönnyítette az a körülmény, hogy a megye „balassagyarmati felében" számottevő hagyományokkal rendelkezett. A FKGP igaz, csak 1945 áprilisától fejtett ki élénkebb politikai tevékenységet a megyében, de már ezt megelőzően is számos helyen „csendesen" megalakultak a szervezetei. Nem egy helyen a pártszervek megalakulása egyet jelentett azzal, hogy a pap, a jegyző, a tanító, s olykor egy-egy nagygazda összeírta a kisgazdapárti tagokat. Ennek megfelelően elsősorban a nagygazdák, tehetősebb parasztok és a jobboldali gondolkodású tisztviselők, értelmiségiek csatlakoztak az FKGP-hez a megyében. A kisgazdapárti tagság létszámáról szinte lehetetlenség volt megbízható képet szerezni, hiszen a párt szervezeti élete még megyei viszonylatban is meglehetősen eltérő és ellentmondásos volt. A párt gyűlései azonban arról tanúskodtak, hogy 1945 nyarán már sokezer taggal rendelkezett, és az iparmedencét kivéve úgyszólván mindenütt léteztek szervezetei a megyében. Az FKGP közvetlenül a felszabadulás után a demokratikus erők együttműködését hirdette, de nem sokkal később a magántulajdon és a vallás védelmezésének az ürügyén egyre nyíltabb kommunista- és szovjetellenes propagandát fejtett ki és a demokrácia „nyugati válfaját" vallotta ideáljának. A politikai pártoknak a felszabadulás után kialakuló tevékenysége lényegében megszabta továbbfejlődésüket, s ezáltal a politikai erőviszonyokat is. Az említett pártok közül az FKGP és a baloldali pártok — MKP, SZDP, NPF — tovább erősödtek, ha nem is egyenletesen és egyforma mértékben. A PDP, illetve más pártok tevékenysége azonban jelentéktelen maradt.
