Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

Mind az anyagi értékek elhurcolásában, mind az emberek bevonultatásában kétségtelenül megállapítható a Nyilaskeresztes Párt döntő szerepe. Az ipari károk mellett igen jelentősek voltak a közlekedés veszteségei. Tönkretették a hatvan—salgótarjáni vasútvonalat. Szinte minden vasúti hidat felrobbantottak, a hírközlő berendezéseket elpusztították. A felszabadulás időpontjában a megye kereken 1000 km hosszú, úthálózata a lehető legsiralmasabb állapotban volt. Mind a főutak, mind a kisebb jelentőségű mellékutak a harci események következtében járhatatlanná váltak. A hidak azonban még súlyosabb kárt szenvedtek, 409 híd közül 88 hidat felrobbantottak. A hidak hossza 2407 m volt, melyből 954 m-t robbantottak fel.

30 Ugyanakkor az állami építészet útépítő gépeit szintén mind elvitték, és ezzel a helyreállítást is komolyan megnehezítették. Ha az iparban okozott veszteségek nagyságát vizsgáljuk, akkor a medence legnagyobb bányatulajdonosának, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nak a kára 30 millió pengőre tehető, ez igen jelentős összeg, hiszen a központi számítások 1938-as áron 60 millió pengőre becsülik a Salgó Rt. összes értékét.

31 Az anyagkészletben több mint félmillió P kár keletkezett, a fakészletben esett kár meghaladja az 1 millió pengőt. A szénkészlet kb. 350 ezer P értékkel csökkent a háború következtében. (Más kimutatások ugyanezt a kárt 4,5 millió P-re becsülik.) De a legnagyobb tételt kétségtelenül a termelés megszűnéséből, illetve csökkenéséből eredő kár jelentette. 1942-ben a részvénytársaság bányaüzemei 2 146 000 tonna szenet termeltek tonnánként 16,81 P önköltségi áron. A termelés 1945-ben 750 000 tonna volt, tehát 1 400 000 tonnával (23,5 millió pengővel) kevesebb, mint 1942-ben.

32 A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. acélgyárát a légitámadások és egyéb harci események úgyszólván teljesen megkímélték. A gyárat termelőgépeiben, eszközeiben, anyagaiban mégis közel 60 %-os károsodás érte és ezzel a legjobban megbénított magyar acélipari telepnek számított.

33 Ez a veszteség egyébként kb. 20 millió pengőre tehető. A németek által elszállított gépek, szerszámok értéke 9,3 millió P, a vasanyagé pedig kb. 8 millió P volt. A többi — kb. 2,5 millió P — a fosztogatás és bombázás okozta veszteségekből, hadműveletek nyomán keletkezett károkból, munkabérben jelentkező kiadásokból stb. tevődött össze.

3

'

1 A Budapest—Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt. (Hirsch-gyár) kára kb. 1 millió P volt. A Hungária Villamossági Rt. kára 11,5 millió P-re becsülhető, a vasötvözetgyáré elérte a 2 milliót, a zagyvapálfalvi üveggyáré pedig a 670 ezer pengőt.

35 A veszteségek felsorolása persze nem teljes. De így is képet lehet alkotni az akkori helyzetről, a megyét ért hatalmas károkról, amelyek még ennél is nagyobbak lettek volna, ha a munkásosztály legjobbjainak bátor ellenállása, a kommunisták és szervezett munkások tevékenysége meg nem mentett volna hatalmas értékeket a pusztulástól és az elhurcolástól. A karancslejtősi, mátranováki, kisterenyei és a somlyótelepi bányászok a bányákban — elhagyott vágatokban — sok gépet és anyagot rejtettek el. A bányagépgyáriaknak is több értékes gépi berendezést és műszert sikerült a közeli alagútban és bányában elrejtve megmenteni.

30 A salgótarjáni üveggyárban több motort és gépalkatrészt a kemencék alá rejtve befalaztak. Helyettük rosszakat rakodtak