Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948

közreműködésével a leszerelésre és elszállításra kijelölt anyagokat, gépeket stb. elsősorban olyan németországi, illetve német megszállás alatt levő üzemekbe szállították, ahol a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vagy a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Rt. érdekelve volt. így a salgótarjáni üveggyár gépeit Töplitz-Schönauba, az SKB érdekeltségű Mühling Unió gyárába szállították, A többiek esetében viszont arra törekedtek, hogy a kiszállított berendezések, gépek és eszközök lehetőleg hasonló rendeltetésű és technológiájú üzembe, gyárba kerüljenek. A salgótarjáni acélgyár javai Plauenben, a VOMAG-cég hegesztő üzemében voltak elhelyezve.

18 Bozó György, a Nyugatra hurcolt magyar javak felkutatására kiküldött bizottság tagja erről később az alábbiakat jelentette: „A cégnél felkerestem Höffe főmérnököt, aki a következőket adta elő: tudomása szerint tényleg hoztak Plauenba nagyobb mennyiségű anyagot, úgymint színesfémet, rúd- és profilvasakat, szilíciumot stb. Ezenkívül hoztak mintegy 30—40 db villamosmotort, kb. 15 db gépet, amelyet a VOMAG gyár területén helyeztek el. A gyárat a megszálló hatóságok [leszerelték] .. . 1945— 46 évben, majd felrobbantották, míg az anyagok nagyrészét, a motorokat és a gépek egyrészét elszállították."

19 Ha a front gyors közeledte miatt a németek az előbb említett módon nem tudtak volna eljárni, akkor a berendezéseket, gépeket és anyagokat gyűjtőközpontokba (Brockau, Breslau) szállították volna. A rombolás mértékét fokozta, hogy a gyárak megbénítását, üzemképtelenné tételét műszaki, technológiai és üzemszervezési szempontból is megtervezték. A salgótarjáni acélgyárban a német és a magyar katonai hatóságok 1944. októberi megjelenésével kezdetét vette a gyár leszerelése. Ez a készáruraktárak kiürítésével kezdődött, majd a félkész anyagkészleteket hurcolták el.'

20 A vasötvözetgyárból a jelentős mennyiségű raktári anyagot szintén a készáruval együtt szállították el.

21 A készáruraktárak elszállítása után — 1944. november—december hónapokban — történt meg a termelés leállítása. Ennek ütemét az arcvonal mozgása, illetve a nyersanyag- és energiaellátás határozta meg. A megye déli és nyugati részén levő üzemek és malmok a hadműveletek miatt korábban álltak le. Az iparmedencében elsőként -— 1944. november 4-én — nyersanyaghiány miatt a zagyvapálfalvi üveggyárban szűnt meg a termelés. November 20-án megkezdték a tűzhelygyár leszerelését. A salgótarjáni üveggyárban december 2-án, a vasötvözetgyárban 6-án, az acélgyárban pedig 8-án rendelték el a termelés leállítását, ami két héten belül — december 18—19-ére — be is fejeződött. A bánya vezetői december 16-án hagyták el helyüket. Legtovább a Salgótarjáni (Vízválasztói) Közhőerőmű dolgozott, a német fasiszták azt december 24-én robbantották fel.

22 A gyárak leszerelésében az energiatermelő és -szolgáltató részek megsemmisítése volt a legfontosabb. Ezt majd minden üzemben a német fasiszta utóvéd robbantóosztagok végezték el. Felrobbantották a vízválasztói erőmű I. sz. 8000 LE-s, a II. sz. 2150 LE-s, a III. sz. 2150 LE-s és az V. sz. 15000 LE-s gőzturbináját, valamint a hozzájuk tartozó generátorokat.

21 A salgótarjáni acélgyárban leszerelték és kivitték az országból az erőátviteli transzformátorokat. Ezek egyenkénti teljesítménye 1000—1500 kW volt. A gyári erőközpont három erőfejlesztő egysége közül kettőt — az egyik még üzemben sem volt — teljesen elszállítottak. A vasötvözetgyárban üzemképtelenné tették az olvasztó-