Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

A választások előtt a megyében 20 tagú, a járásokban és városokban 15—20 tagú, falun 5—15 tagú népfrontbizottságokat alakítottak, amelyekbe a termelésben kiemelkedő munkásokat, sztahanovistákat és a mezőgazdasági munkában, a beadási kötelezettség teljesítésében élenjáró dolgozó parasztokat választottak be. Utasításba adták, hogy „be kell vonni a régi parasztpártok tagjait is ..., de lehetőleg ne vonjunk be volt szociáldemokratákat". A bizottságok tagjainak egyharmada vagy valamivel nagyobb része pártonkívüli volt. A népfrontbizottságokat azért hozták létre, hogy a választás „népfrontjellegét" hangsúlyozzák. Ezen azt értették, hogy a népfront biztosítja majd a választásokon az „átfogó tömegmozgósítást", de „meg lesz szabadítva minden koalíciós maradványtól".

80 A pártvezetés a népfrontbizottságok létrehozásával kereste a kereteket a tömegek körében végzendő munkájához, amit a közeledő választások sürgettek egyre erőteljesebben. A megszakadt tömegkapcsolatok újbóli kiépítése, az eddigi vezetési stílustól elütő, új munkamódszerre való gyors átállás azonban változatlan politikai irányvonal mellett nem járhatott sikerrel. „A mi pártszervezeteink funkcionáriusai nem értik a választás népfront-jellegét" — panaszkodtak a megyei vezetők a pártbizottság 1953. április 27-i ülésén. És sorolták a bizonyító pédákat: a pártonkívülieket, a népfrontbizottságokat nem vonják be a választási gyűlések előkészítésébe, még a gyűlés elnökségébe sem ültetik be őket; arról beszélnek, hogy nem kell különösebb mozgósítás, mert „nincsenek ellenzéki pártok, nem lehet másra szavazni csak a függetlenségi népfront jelöljeire". Nógrádmarcal községben „az elvtársak kijelentették, hogy a kulákot nem engedik szavazni";

81 még a megyei bizottság sem tudott egy paraszt pártonkívüli dolgozót képviselőnek javasolni. A pártszervek elszoktak a tömegmunkától, a választási előkészületek során a régi módszerekkel dolgoztak. Nem mozgósították a pártaktívákat, a párttagokat politikai munkára, hanem a pártmunkások maguk mentek ki a területre, és néhány szervezeti intézkedéssel, utasítással befejezettnek vélték a választások előkészítését. így „a párt belső erejét egészen az utolsó hetekig nem tudtuk megmozgatni".

82 A megyei pártbizottság ennek, a politikai munka gyengeségének tulajdonította, hogy végül is a május 17-i országgyűlési választásokon a népfrontra szavazók aránya (97,2 %) nem érte el az országos szintet (98,2 %), hogy a megyék között Nógrádban adott le a szavazók legnagyobb hányada ellenszavazatot. Az adott körülmények között ezek az ellenszavazatok többet elárultak a megye lakosságának az MDP politikájával kapcsolatos véleményéről, mint a népfrontra adott szavazatok, amelyek 100 százalékhoz közel álló aránya döntően a választási mechanizmus automatizmusából következett. Nógrádban, ahol mind az 1945-ös, mind az 1947-es választásokon a munkások és parasztok élen jártak a kommunista párt melletti kiállásban, most elől jártak annak jelzésében is, hogy az MDP vezetősége rossz útra tévedt, politikája elszakadt a dolgozó tömegek érdekeitől. Az MDP Központi Vezetősége 1953. júniusi ülésén feltárta a párt politikájában és gyakorlati tevékenységében elkövetett hibákat. A párt politikai irányvonalában, gazdaságpolitikájában és gyakorlati munkájában keletkezett súlyos hibák okát „a párt, illetve a pártvezetés belső helyzetében, a vezetés helytelen módszereiben, a hibás káderpolitikában, a párt és az állami vezetés